Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)

[38.] A magyar színikritika helyzete - 1975

Szigorúan titkos- Az elvszerűség feladása, szubjektív nézőponttal való felcserélése. Eszmei zavarok néhány külföldi - főként nyugati - irányzat megítélésében;- Színházművészetünk eredményeinek a lebecsülése - különböző divatos, eszmeileg sokszor rendkívül vitatható színházképletek „igézetében”;- A lehetőségek reális felmérésének a hiánya, a tényszerűség mellőzése. A meglévő — sok esetben: vélt — problémák „dramatizálása”, a megoldás objektív feltételeinek a megvizsgálása nélkül.- A közönség eszmeileg, szakmailag helyes orientálása helyett „bennfentes” problémák tálalása, célozgatások. A „jobbító szenvedély” tetszetős pózában cinikus, személyeskedő, sokszor sértő fogalmazás.- Szélsőséges állásfoglalások; káros feszültségek keltése és kiélezése.

A vizsgált időszakban három „színházi vitát” kísérhettünk figyelemmel:

1., Úi írás-vita (1973. február —július)

A Royal Shakespeare Company 1972. októberi vendégjátéka (Szentivánéji álom) kapcsán keletkezett,234 Koltai Tamás „Hogyan játszunk színházat a Royal Shakespeare Company vendégjátéka után? c. írás (Új írás 1973/2) indította el.

2., Alföld-vita (1974. július — 75- június)

Ablonczy László „Magyar dráma - magyar színház” c. írása (Alföld 1974/7.) váltotta ki.

3., Főváros-vidék-vita

Az egyes kritikusok által már korábban is élesztgetett konfliktus a kecskeméti, szolnoki és kaposvári színház 1974. novemberében lebonyolított fővárosi vendégszereplését követően erősödött fel, s lényegében azóta is „témája” a különböző színikritikai megnyilatkozásoknak.

A viták közös jellemzője volt, hogy a konkrét témakörön túl színházművészetünk egészét érintették: a struktúra, a műsorpolitika, a magyar dráma, a főiskolai képzés és a művészi munka kérdéseit egyaránt felölelték. Ez a komplexitásra való törekvés önmagában helyeselhető lett volna, ha nem társul mindhárom esetben az alapállás feltűnő egyoldalúságával: színházművészetünk jelenlegi fejlődésirányának a megkérdőjelezésével, elutasításával, „korszerűtlenné” minősítésével. Ez a negatív értékítélet ugyanakkor sok esetben nélkülözte a tényszerűséget, apolitikus tendenciákat tükrözött, hangütését szubjektivista modor jellemezte. Nagyrészt ezzel magyarázható, hogy ezek a viták végül is a színházi szakemberek részvétele nélkül zajlottak (Kazimir Károly, Kerényi Imre és Várkonyi Zoltán vállalkoztak

234 A Royal Shakespeare Company Shakespeare Szentivánéji álom c. Peter Brook-rendezte előadásával Budapesten a Vígszínházban vendégszerepeit 1972. október 17-18-19-én.

256