Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[37.] A színikritika néhány kérdése - é. n. [1975 vége]
Szigorúan titkos M.G.P. a Népszabadságban önkritikát gyakorolt, amiért túlzott lelkesedéssel írt ezekről az eredeti arcú vidéki színházi központokról, s ekkor már úgy látta, hogy a vidéken „pozícióba került” fiatal színházi emberek minél hamarabb át akarják venni a pestiektől a stafétabotot. 1972/73-as és 1974/75-ös évad között, melynek idején M.G.P. e két, egymással feleselő írása megjelent, bizonyos hangvételbeli változás történik a magyar színházi sajtóban: a fővárosi-vidéki szembeállítás más hangsúlyt kap. 1972. novemberében írta még M.G.P.: „Vidéki: ez nem minőségjelző. Vidéki: ez nem minősítés, hacsak nem egy fővárosi produkció jelzője.” (Vidék? Vidék!) M.G.P. még a vidéki jelző eleve lekicsinylő, pejoratív használata ellen hadakozik. Létay Vera azonban, amikor a kecskeméti Don Carlos pesti vendégjátéka kapcsán 1974. novemberében az Elet és Irodalomban (Vidéki ország vagyunk? címmel) csaknem szó szerint megismétli M.G.P. e 1972-ben keltezett gondolatát, egyúttal arról is tudósít, hogy e korábban pejoratív értelemben használt jelző más tartalommal telítődött, felteszi ugyanis a következő kérdést: „Ha néhanapján az elégedetlen kritikus külföldi példákra hivatkozik, nyomban sznobizmussal vádolják sértődött alkotók. Kecskemét és Kaposvár nevét tisztelettel említeni nem minősül sznobizmusnak?” Tekintsünk vissza a hangvétel, illetve problémalátás e megváltozása mögött a tényekre. Az 1973/74-es színi évadban a Madách Színház Othellóia mellett a pécsi Tévedések vígiátéka. a kecskeméti Troilus és Cressida és Heilbronni Katica213, a szolnoki Gácsérfej214 215 216 és a kaposvári Ahogy tetszik211 aratott általános kritikai sikert. (Ezek közül a kaposváriak kaptak mennyiségileg a legkevesebb méltatást, de kiemelkedő szakmai érdeklődést ébresztettek.) Az 1974/75-ös színi évadban már egyetlen olyan fővárosi bemutató sem volt, mely kritikai vagy szakmai elismerés tekintetében versenyre kelhetett volna az Egy lócsiszár virágvasárnapkaposvári előadásával, a kecskeméti Don Carlossal.217 vagy éppen a szolnoki Három nővérrel218 a Kaposvárott bemutatott Ördögökkel.219 Konyhával.220 (Legfeljebb a Huszonötödik Színházban igen rövid ideig játszott Raszpliuiev nagy napja.)221 Az egyes kritikusok saját ízlésük, véleményük szerint ezt a listát még bővítették, s egyre több szó esett a vidéki színházak „példájáról”. 213 Heinrich von Klesit, Heilbronni Katica avagy a Tüzpróba (bem.: Katona József Színház, Kecskemét, 1974. január 11. rend.: Szőke István). 214 George Ciprian, Gácsérfej (bem.: Szigligeti Színház, Szolnok, 1973. október 12. rend.: Székely Gábor). 215 Shakespeare, Ahogy tetszik (bem.: Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1974. január 11. rend.: Zsámbéki Gábor). 216 Sütő András, Egy lócsiszár virágvasárnapja (bem.: Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1974. október 4. rend.: Zsámbéki Gábor). 217 Schiller, Don Carlos (bem.: Katona József Színház, Kecskemét, 1974. október 4. rend.: Ruszt József). 218 Csehov, Három nővér (bem.: Szigligeti Színház, Szolnok, 1974. október 11. rend.: Székely Gábor). 219 Dosztojevszkij - Andrzej Wajda, Ördögök (bem.: Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1973. január 17. rend.: Ascher Tamás). 220 Arnold Wesker, A konyha (bem.: Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1975. április 19. rend.: Babarczy László és Gazdag Gyula m.v.). 221 Szuhovo-Kobilin, Raszpljujev nagy napja (bem.: 25. Színház, 1975. január 9. rend.: Szőke István). 249
