Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[2.] Mihail Bulgakov Álszentek összeesküvése a Nemzeti Színházban - 1970
Szigorúan titkos málása, figurája és felfogása, ami nyilvánvalóan nem maradhatott hatástalan a rendezőre.22 Most függetlenül attól, hogy így együtt lett a koncepció elhatározva vagy Te határoztad el, nyilvánvaló, hogy egy ilyen óriási szerepnek az eljátszása során a kölcsönös hatás vitán felüli. Nekem az volt a benyomásom, függetlenül a Moliére történelmi igazságaitól, hogy az a Moliére színészi alakításban ugyan nem, de a történelmi szerep színészi megformálásában meglehetősen alatta maradt ennek a karakternek, amit az író megírt. Mert igaz, hogy az író teleaggatja a Moliére-t rendkívül sok apró emberi hibával, olyan konfliktusok elé állítja, amikből a leglényegesebb a nagy zseni és a kényszerből talpnyalásra kényszerülő alkotó embernek szkepticizmusa és mit tudom micsoda, - szóval ez egy rendkívül bonyolult dolog, és ezt rendkívül precízen a darabban meg van írva. Most úgy érzem, hogy a Major játékai, amelyek elsősorban azt az eszköztárat használták, amit Te szántál az előképekben ezekhez a vérbő, bohóckodó játékokhoz, csak amiket ők nem tudtak csinálni, de a Major tudott, és a színpadon folyó belső színpadi játékra való koncentrálás, ezt valósítja meg elsősorban. Ezáltal a Moliére, akkor is ha a konfliktusokat érezni lehetett, valahogy számomra pitiánerebb Molieré-nek tűnt, mint amilyen az én elképzelésemben az eredeti nagy író. Persze, hogy valószínű, hogy ezek egyéni dolgok, és hogy ki hogyan képzeli el tanulmányai és tapasztalatai alapján az egész dolgot. Na most zavaró volt egy kicsit az is, hogy Moliére valódi életkora, halálának ideje nem egyezett a Major első színbeli megjelenésének a korképével és azután tíz év öregedés után meg még jobban eltolódott ez a kor, - amit feledtetni tud egy nagy színészegyéniség, csak éppen ezáltal, hogy ő ennek a színházi Moliére-nek, ennek a jelleméből a ripacs Moliére-t megragadó Major ezt nem tudta olyan mértékben feledtetni. Talán az is hozzájárult ehhez, hogy a partner Urbán Erika23 világos, hogy nem tudta vagy nem is tudhatta eljátszani azt, hogy ő olyan szép és vonzó és olyan tehetséges, hogy miatta ezt a nagyon okos, nagyon gondoskodó másik asszonyt elhagyja, aki szintén nem tudta eljátszani, nem tudta érzékeltetni, hogy ő milyen okos asszony.24 Azt hiszem, hogy ebből a hármas össze nem egyezésből is születhetett az az érzés bennem, hogy hát bizony ez nem egészen az a Moliére, akit vártam. De hangsúlyozom, hogy ez mindig annyira szubjektív, hogy én így látom Moliére-t és más máshogyan látja. Azért mondtam el rögtön ezeket a dolgokat, mert ezek mellett volt egy olyan előadás, ami rendkívül szórakoztató és tanulságos is volt, és a darab színrevitelét illetően, ami rengeteg sok ízléssel volt megcsinálva, beleértve a nagyszerű díszleteket és helyenként az egészen kitűnő jelmezeket is, volt egy olyan atmoszférája a dolgoknak, ami felejthetetlen volt, csak sajnos mindig ezt az atmoszférát nekem ezek a tények, amelyeket az előbb elmond22 Jean-Baptiste Poquelin de Moliere - Major Tamás. 23 Armande Béjart — Urbán Erika f.h. 24 Madelaine Béjart - Pápai Erzsi. 23
