Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[2.] Mihail Bulgakov Álszentek összeesküvése a Nemzeti Színházban - 1970
Szigorúan titkos nám, hogy elidegenítsék, felrázzák, amelyek meg-megszakították a cselekményt és ezáltal zavarók voltak azért, mert valóban kizökkentettek az élvezetből, azt hiszem, elsősorban nem is az elgondolásuk, tehát a létezésük miatt, hanem a megvalósításuk miatt. Kerényi Imre: Elnézést kérek, hogy mint elnök most érkezem, de én félnégyre jöttem. Jósfay György: Akkor most már azért befejezem. Szóval, ezeknek a közjátékoknak a megvalósítása maradt el az előadás jeleneteinek a megvalósítása mögött. Volt egy számomra nem túl vonzó sztriptíz táncosnő, - persze, lehet, hogy ő nagyon jó, - azután egy jól táncoló segédszínész vagy színésznő, nem tudom, hogy Gyulai Karcsi,16 aki profi színész, de mozgáskultúrája nem olyan közismert, azután civil zenészek és a kis Galkó,17 aki nem érte le a fent játszó színészek szintjét, azzal az állandó frászt okozó dobütéssel, amitől mindig frászt kaptam, — ez szintén zavart. Ha ez csak egy Moliére-dráma, akkor ez zavart. Ami bent számomra ugyanilyen zavaró momentum volt, az az, hogy míg az Öze játszotta a Lajost a maga maximális színészi képességével, kiválóan, lekötően, meggyőzően,18 vagy a Csurka ezt a lovagot nagyon reális stílusban,19 addig Tyll Attila az érseket úgy játszotta,20 hogy ki-kikacsingatott a gyóntató székből, közölte velem, a közönséggel, hogy én kérem, nem hiszek abban, hogy én föloldoztam ezt a naiv lelket, aki gyónik nálam. Én nem hiszem el, hogy a XIV. Lajos korában egy érsek még akkor is, ha az nem élt éppen szent életet, ne hitt volna az ő tényleges, valóságos egyházi hatalmában, és ne játszotta volna meg a figuráját. Legfeljebb felhasználta aljas célra a titkokat, de ez nem jelenti azt, hogy a gyóntató székből ilyen módon ki lehet tekintgetni. Ez zavart azért, mert ugyanekkor volt egy olyan atmoszférája az egésznek, gondolok én akár a szent titkos társaságnak az ülésére, vagy gondolok a király jeleneteire általában, vagy gondolok azokra az epizód jelenetekre, ahol a kis Sinkó az ő egyéni tragédiáját és problémáját és a Moliére dolgait játszotta, vagy a fiatal árulónak a rendkívül realisztikusan és reálisan megoldott jeleneteire, akár a szent szövetségben, akár utána Moliére házában.21 Ezek ennyire jó darabot, ennyire jó játékstílust és olyan jó rendezői elképzelést mutattak, hogy ezek mindig valahogy kilógtak. Azért hagytam utoljára legkeményebb problémát, mert azt hittem, hogy ha tényleg így magunk között vagyunk és tényleg a legőszintébben beszélünk, akkor én legalábbis itt kerestem volna vagy keresem ezeknek a többféleségeknek az okát, és ez a Major szerepfor16 Philibert du Croisy — Gyulay Károly. 17 Súgó - Galkó Balázs. 18 XIV. Lajos - Őze Lajos. 19 D’Orsigny márki, a ,Félszemű’ - Csurka László. 20 De Charron, Párizs hercegérseke — Tyll Attila. 21 Charles-Varlet de la Grange — Sinkó László. 22
