Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[29.] Jegyzőkönyv az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottság üléséről - 1973. június 26
Szigorúan titkos a humanista magatartás kérdései alkotják. A bemutatandó magyar drámák jelentős többsége szocialista társadalmunk aktuális problémáit, morális követelményrendszerét választja témájául - formai áttételek nélkül, az ábrázolás közvetlen eszközeivel. Illés Endre „Névtelen levelek”, Berkesi András „Siratófal”, Lippinszky István „Hullámtörés c. drámái - a művészi megjelenítés különböző szintjén - a szocialista etika hatósugarát, erejét vizsgálják. A kommunista meggyőződés és aktív társadalmi cselekvés szükségességét hirdetik Gáspár Margit „Kilépek a történelemből, Sándor Iván „Próba”, valamint Lengyel József „Újra a kezdet” c. művei. A voluntarista életfelfogás, a felszínen tapadó kispolgári szemlélet csődjét példázzák Garai Gábor „Nincs folytatás”, Szakonyi Károly „Honkogi paróka”, Gerencsér Miklós „A ferde ház” és Benedek Katalin „Alattunk a város” c. drámái. A vidéki értelmiség élethelyzetének meglévő ellentmondásaiból meríti konfliktusa tárgyát Cserhalmi Imre „Virág az asztalon” és Csák Gyula „Terézia” c. alkotása. A közösségért, a haladásért hozott áldozatvállalás szükségességét sugallja Gyurkó László „Kőmíves Kelemenné balladája” c. műve. Úgy tűnik, színházaink mind kevesebb számban tűzik műsorukra azokat az alkotásokat, melyek mai életünk kérdéseire elvont, parabolisztikus formában, a hatalom és erkölcs viszonyának absztrahált tükrözésében keresik a választ. (Eörsi István, „Széchenyi és árnyak”, Szabó Magda „Kiálts város”). Vitatható, egzisztencialista szemlélet nyomai mutathatók ki Fejes Endre „Cserepes Margit házassága”, illetve Győrffy László „Gyújtózsinór” c. műveiben. A bemutatásra váró magyar művek többsége jól érzékelhetően értelmiségi élethelyzeteket exponál. Feltűnően kevés azon művek száma, amelyek a munkásság és a parasztság mai életének társadalmi érvényű konfliktusait ábrázolják. A jövő évadra tervezett meghívásos prózai drámapályázat fő célját éppen ebben jelöljük meg, hogy azoknak a témáknak, konfliktusoknak mind lényegre törőbb, árnyaltabb felderítésére serkentjük drámaíróinkat. 3.) A műsorpolitikai irányelveknek megfelelően, eszmei-tartalmi vonatkozásban igényesen tervezte műsorát a Nemzeti Színház, — amely drámairodalomunk jelentős alkotásainak műsorratűzése mellett (Móricz Zsigmond, Németh László, Hubay Miklós, Szabó Magda, Devecseri Gábor), két elsőműves szerzőt is avat (Nyárádi Gábor, Kende Sándor) - továbbá Peter Weiss és Peter Hacks drámáinak bemutatásával színvonalasan reprezentálja az NDK és a haladó német drámairodalmat. Átgondolt, nívós műsort ajánl az Állami Bábszínház - többek között Vörösmarty Mihály, Illyés Gyula és Bartók Béla műveinek a bemutatásával. Különösen új magyar drámabemutatók tekintetében kell kiemelnünk a Pécsi Nemzeti Színház műsorát (Illyés Gyula, Garai Gábor, Csák Gyula drámái.) A műsorarányok körültekintő alakítását mutatják a Békéscsabai Jókai Színház és a kecskeméti Katona József Színház tervei. Ugyanakkor meg kell említenünk azt is, hogy néhány színházunk - a tervek alapján - nem fordított kellő gondot műsorának eszmei tisztázottságára, önálló karakte157
