Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[29.] Jegyzőkönyv az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottság üléséről - 1973. június 26
Szigorúan titkos a dokumentumoknak és a bennük megfogalmazott irányelveknek jelentős szerepük volt abban, hogy az elmúlt színházi évadot általában pozitívan lehet értékelni, amelyet több kiemelkedő színházi produkció fémjelez. Tartalmi és színvonalbeli egyenetlenségek ebben az évadban is tapasztalhatóak voltak, de az arányok javultak és a jelentős bemutatók azt bizonyítják, hogy színházi életünk fejlődése felfelé ível. Az évad mérlegének elkészítését megnehezíti, hogy a színházak önértékelése és ami még fontosabb: a színházi kritika ítéletei meglehetősen végletesek, nem egyszer szubjektivek és türelmetlenek. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy színházi életünk megélénkülésével párhuzamosan kiéleződtek a lappangó ellentétek és szembe került egymással a színházművészek és a kritikusok tekintélyes része. Véleménykülönbségek természetesen vannak, a színházi szakemberek és kritikusok körén belül is, de ezek másodlagosak, alárendelt szerepet játszanak a vita említett két pólusa között. A színházakat körülvevő végletes kritikai légkör elsikkad az új alkotások és törekvések elemző bírálata és az ítélkezések nem egyszer egész színházi rendszerünket tartják konzervatívnak és merevnek. Vannak, akik olyan rendezői megoldásokat követelnek, amelyek ma külföldön divatosak, illetve szembe helyezkednek a hagyományokkal (pl. Peter Brook vendégszereplése nyomán kialakult vita). A Színházművészeti Szövetség közgyűlése ez év márciusában általában reálisan és pozitívan értékelte a színművészetünk fejlődését, de az ellentéteket áthidalni nem tudta a jelentős véleménykülönbségek továbbra is fennmaradtak. 1.) Az Agitációs és Propaganda Bizottság tavalyi határozata színházi életünk szocialista fejlődése érdekében fontos feladatunkká tette az egyes színházak profiljának tisztázását, a távlati tervezés megvalósítását. Ez hosszabb folyamat, amely az elmúlt évadban pozitívan alakult. Megtörténtek az első jelentősebb lépések színházaink egyéni arculatának kialakítása, illetve erősítése irányában. A Nemzeti Színházban irodalmárok és szakemberek bevonásával elkészült az öt évre szóló klasszikus terv. Határozottan megrajzolja a színház arcélét. A magyar és a világirodalom klasszikusainak átgondolt és tervszerű színrevitele és műsoron tartása az ország első színháznak alapvető kötelessége. Ennek a programnak a keretében került sor az évad kiemelkedő eseményére Gogol Revizorának bemutatójára Tovsztonogov vendégrendezésében.127 A színház ugyanakkor arra törekszik, hogy a modern magyar és világirodalom haladó és időtálló értékeit is korszerű formában bemutassa. Ezen belül is elsőrendű feladatának tekinti a szocialista magyar drámairodalom támogatását, jó alkotó kapcsolat kialakítását. Illyés Testvérek-ének színpadra állítása már ennek a tervszerű munkának az eredménye.128 A művészi koncepcióban, a rendezői és játszási stílus kialakításában azonban érződik bizo127 Gogol, Revizor (bem.: Nemzeti Színház, 1973. március 11. rend.: Georgij Tovsztogonov). 128 Illyés Gyula, Testvérek (bem.: Nemzeti Színház, 1973. április 9. rend.: Vadász Ilona és Marton Endre). 147
