Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
A Kádár-kori színházirányítás a dokumentumok tükrében: 1970-1982
Szigorúan titkos um színházi osztálya készített. A Bizottság tagjait ötévente nevezték ki. Figyelmet érdemel, hogy tagjai nem a kulturális élet szakértői vagy az illetékes minisztérium munkatársai közül kerültek ki, akik legfeljebb csak meghívottként vehettek részt az üléseken. Állandó tag volt ellenben a kulturális életet felügyelő miniszter. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága minden évben megtárgyalta az egyes évadok értékelését, illetve jóváhagyta a következő évad műsortervét. A Bizottság döntött a színházalapításokról, illetve a Kiváló és Érdemes Művész címek odaítéléséről is, tárgyalta a színházak strukturális átalakításával kapcsolatos elképzeléseket, állást foglalt a problematikusnak tartott darabok bemutathatósága mellett vagy ellen. A színházirányítás elvi kérdéseinek megtárgyalása, illetve a különböző strukturális átalakítások mellett a színházi műsortervek és évadértékelések alkották a Bizottság elé került színházi témájú előterjesztések legjelentősebb és legterjedelmesebb csoportját.1 Az Agitációs és Propaganda Bizottság feladata volt az ideológiai szempontból helytelen művek kiszűrése, hiszen a korszak kultúrpolitikájának alapját jelentő „támogatás — tűrés — tiltás” közötti határvonalat nem törvények szabályozták, hanem szubjektív vélemények határozták meg. A döntési mechanizmus pontos leírását nehezíti, hogy az utasítások az utókor számára láthatatlanul, legtöbbször telefonon, vagy személyes megbeszéléseken hangzottak el. A színházi műsortervezés rendje az 1960-as évek második felében alakult ki. A Bizottság iratai között fennmaradt első színházi témájú előterjesztés a színházak irányításának elvi kérdéseivel foglalkozott, első ránézésre olyan modern fogalmakat használva, mint vezetői felelősség és önállóság. „A magasabb színvonalú és hatékonyabb elvi irányítás alapvető célja színházi területen: biztosítani, hogy állandóan erősödjön a színházművészet szocialista tartalma és mindjobban meghatározó szerepet töltsön be. Ez a színházak irányításának módszereiben is változást követel, szükségessé teszi, hogy növeljük intézményeink vezetőinek önállóságát és felelősségét, jobban támaszkodjunk a terület társadalmi szerveire, a szocialista színházművészetet igenlő és azért következetesen munkálkodó szakembereire, s a fejlett ízlésű közönség véleményére.”2 Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük a szöveget, láthatjuk, hogy az előterjesztés megfogalmazói a szocialista színházművészetet támogató vezetők, szakemberek önállóságára gondoltak, azaz azt tartották jó vezetőnek, aki az adott keretek között képes volt élni az ilyen formában korlátozott önállósággal. Az 1960-as években tisztázódott és megszilárdult az évadok tervezésének és értékelésének rendje. Szinte sablonosán egyformává váltak az anyagok, mindig ugyanazokat a kérdéseket érintve és azokra ugyanazokat a válaszokat adva. így rendszeresen értesülhetünk a szocialista műsorpolitika érvényesülésének nehézségeiről, a megfelelő szellemiségű 1 Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda bizottságának iratai megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában MNL OL M-KS 288. f. 4l.cs jelzet alatt. 1 A színházak irányításának megjavítása. Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1963. január 3-i ülése. MNL OL M-KS 288. f. 41. cs. 2. ő.e. 12
