Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„RÓMAI SZÓ KOPIK A SZENNYES AJKON...” Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai

„RÓMAI SZÓ KOPIK A SZENNYES AJKON...”

Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai

Kevés vers van a magyar irodalomban, ami politikailag ártatlanabb szándékkal íródott, s nagyobb vihart kavart volna, mint a Vásár című, melyet első, Fogarason töltött évében, 1908 késő őszén írt Babits Mihály.

Friss hótól pöttyös báránybőr süveg, vásári pénz koppan a durva markon, kilógó ing, zord búsa szemivek, s római szó kopik a szennyes ajkon.

Sötét örménnyel alkud az oláh, szekérre szórva hosszuszőrü szűre; kis kutya béfut a szekér alá s gyáván vonít a tarka népsürűre.

A vers keletkezésének körülményeiről barátjának, Szilasi Vilmosnak így emlékezik Babits: „Fogaras / 908. / Közvetlen élmény után / azonnal; vásámapon.”1 A vallomás egy poétikailag fontos pillanatot rögzít: a fiatal Babits műhelyében a „közvetlen élmény alapján azonnal” megszülető versek nagy ritkaság számba mennek, s a Vásár egy új, közvetlenebb hangolású korszak kezdetét jelzi: a filozófiai tartalmú, objektív lírai alkotások között egy könnyed, impresszionisztikus életkép. A Holnap megjelenése miatt hirtelen reflektorfénybe került Babits nem is tartogatja sokáig fiókjában gyorsan elkészült művét, hanem elküldi A Hétnek, amelyben nem sokára, 1908. december 27-én megjelenik, majd pedig, mint oly sokszor máskor, a verset másodközlésben a Fogaras és Vidékében 1909. január 24. szintén leközölted, végül nem sokkal később beválogatja a Levelek írisz koszorújából című első kötetébe is, s ettől kezdve minden kiadásban és gyűjteményes kötetében szerepelteti.1 2

A látszólag egyszerű, Arany János-i hagyományokon nyugvó, zsánerképekkel3 teli versnek komoly utóélete lett. A „római szó kopik a szennyes ajkon” majd1 ItK 1994/5-6. 743-757, 753.

2 Babits fogarasi áthelyezéséről, akkori helyzetéről részletesen 1. Csokonai-Illés 2004. 325-336.

3 Vő. Rába 1981.234.

156