Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„RÓMAI SZÓ KOPIK A SZENNYES AJKON...” Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai

nem félévszázadon keresztül, a politikai félremagyarázás makacsságának ékes bizonyítékaként, a Babits-életmü szövegközlésének egyik kényes pontjává vált, s kultúrpolitikai jelentőséget kapott. Köztudott, hogy 1945 után tizenhat évig ideológiai alapon nyugvó mellőztetés miatt nem kerülhetett kiadásra a költő gyűjteményes kötete, s hogy végül a versekből többet, irredentának nevezett hangjuk miatt, kicenzúráztak. E közös megbélyegzés nem a tartalom, hanem egy politikai prekoncepció alapján történt, hiszen e versek között olyan is szerepelt, amelyben Babits ügyet sem vetett Erdélyre, mint például a Szíttál-e lassú mérgeket?, hanem a Tanácsköztársaság rendszere és ideológiája ellen fordulva határozott kritikai hangot ütött meg. Mégis egyszerűbb volt közös kritika vádja alá vonni, irredentának nevezni a müveket, és úgy kihagyni a szövegeket. A kötet szerkesztője az utószóban a következő indokolást adja: „Gyűjteményünk nem tartalmazza a költő néhány olyan versét, amely irredenta hangjával sértené a szomszéd népek nemzeti érzését. Elhagytuk a következő költeményeket: Vásár, Szíttál-e lassú mérgeket? Csonka Magyarország, Áldás a magyarra, Erdély.”4 E versek 1977-ig, több kiadáson keresztül, hasonló indoklással újra- és újra kihagyásra ítéltettek. A Belia György által filológiai pontossággal gondozott gyűjteményes kötet hoz pozitív változást 1977-ben, mely néhány kisebb javítással 1982-ben újra megjelenik. Ekkor már enyhébb szelek fújnak, a fent említett versek közül már csak három, a Szíttál-e lassú mérgeket?, az Áldás a magyarra és az Erdély című marad ki teljes egészében, a többi megjelenhet ugyan, de csak szövegcsonkítás árán. Az utószóban Belia már csak tényszerűen a sorkihagyásokat regisztrálja, az irredentizmus vádjának hangoztatása és a szomszédos népek érzékenységének emlegetése elmarad: „kihagytunk néhány sort a Vásár, a Dal az esztergomi bazilikáról, [Bár lenne a hangom tiszta...] és a Hazám című versekből.”5 A szövegek kihagyás nélkül csak a rendszerváltás után jelenhettek meg.

E versek közül most csak a Vásár cíművel foglalkozva megállapíthatjuk, hogy szövege teljesen anakronisztikusán kapja az irredenta vádat, hiszen 1908-ban íródva nyilvánvalóan területet visszakövetelő nem lehet, történetének azért jutott mégis megkülönböztetett politikai jelentőség, mivel a Babits-szakirodalomban az a - mint majd bizonyítani szeretnénk - téves megítélés alakult ki vele kapcsolatban, hogy e mű miatt tagadta volna meg 1935-ben a román hatóság Babits beutazását Erdélybe.

Nézzük előbb a bűnösnek kikiáltott verssor értelmezési lehetőségeit, majd keletkezésének kontextusát, a feltételezett írói szándék kutatásával. A „római szó kopik a szennyes ajkon” „szennyes” szava a leginkább félreérthető, egyszerű leírásként, külső jellemzéseként, a „piszkos” szó szinonimájaként is felfogható, de úgy is, mint olyan szitokszó, mely „sérti a szomszéd népek nemzeti érzékeny4 BMÖV 1961.

5 BMÖV 1977. 662.

157