Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül

/ és tépjed barna hajad” (L 881-882.) A Perzsákban Xerxész gyászol ugyanilyen mondatokkal: „Szaggasd kezeddel a ruhádat melleden” {Perzsák 1060.) „Hajad ciháivá búgj siralmat a hadért”. {Perzsák 1063.) S végül a Kar jajongó, önmagát ismétlő, a fájdalom monotóniáját visszaadó, felkiáltó szavakkal teli hiányos mondatai is a Perzsákat idézi. Babitsnál refrénszerűen ismételt mondatszerű felkiáltásokkal gyászol a Kar meghallván Prótesziláosz halálának hírét: „O jaj, jaj, bánat örökké!” (L 388, 395.) A Perzsákban szintén egy-egy hiányos felkiáltó mondattal siratja az elesetteket a Kar, csak néhány példa szintén Csengery fordításában: „Ó jaj, ó jaj!” {Perzsák 1031), „Ó jaj, nyomor, ó jaj, nyomor!” {Perzsák 1049.), „Iszonyú, iszonyú!” {Perzsák 1055., 1061.), „Hajajh! Hajajh!” {Perzsák 1068.)

A két mű témájában, a cselekmény bonyolításában is sok rokonságot találunk. Aiszkhülosz a Perzsákban a Szalamisznál megsemmisítő vereséget szenvedett ifjú perzsa uralkodó, Xerxész szomorú hazatérését eleveníti meg. Ez a tragédia szintén az otthon várakozók körében játszódik, akik várják a harci híreket. Aisz- khülosznál is egy Hírnök érkezik, hogy a hajók útjáról, a megérkezésről, a harcról és a veszteség szomorú híréről számoljon be. (A Hírnök szerepeltetése a görög tragédiákban sokszor alkalmazott dramaturgiai fogás a cselekmény előtörténetének ismertetéséhez). A szalamiszi csata előadásának tempója, leírásának jellege hasonlít a trójai háború leírásához. Atossza, a királynő, aki fiát várja haza az ütközetből, hasonlóan vészjósló álmot lát, mint a férjéért aggódó Laodameia, majd ő is meghallgatja a csata elvesztésének történetét, s bár gyásza nem olyan közvetlen, mint a férjét elvesztő királynéé, hiszen az ő fia, Xerxész életben maradt, de megrendíti, hogy a perzsa harcosok döntő része és a hajóhad elpusztult, a had nagy vereséget szenvedett. Mindezek hatására Atossza is megidézi sírjából férje, Dareiosz szellemét; s hogy ehhez megszerezze a holtak kegyét, előbb ő is áldozatot mutat be, csakúgy, mint Babits Laodameiája.

APerzsákon túl más görög tragédia szövegszerű hatását is fellelhetjük a Laoda- meiában. A Leláncolt Prométheusz tengert leíró részlete („források, tenger számtalan hullámain / kelő kacaj, te mindenek anyja, Föld” Leláncolt Prom. 89-90. Ford.: Trencsényi-Waldapfel Imre) mutat rokonságot az egyik kórus szövegével, amelyben a Fiúk kara az isteni holdfényt üdvözli, ki beezüstözi „a tengereket / a haboknak számtalan kacaját, / erdei források szent fejeit / és a földet, mindenek anyját”. (L 775-778.) Euripidész Iphigenia Auliszban című tragédiájában a Karvezető kommentálja hasonlóan Meneláosz és Agamemnon vitáját arról, hogy feláldozzák-e Iphigéniát a kedvező szél, a harci szerencse kedvéért („Szörnyű szóharc testvér és testvér között, / Ha meghasonlás szétvoná a szívüket.” Iph. 376- 377. Ford.: Csengery János.), mint a Laodameiában a Kar Iphiklosz és Laodameia vitáját arról, hogy kit ért nagyobb veszteség Prótesziláosz elvesztésével („apa s nő közt szörnyű verseny” L 408.) Bár itt Kallós Ede megjegyzésével is egyet kell értenünk, aki nem egyszerűen a „görög minták utánzását” látja ebben a vitázó sorban, hanem tágabbra vonja látóhatárát, s a világszemlélet hasonlóságára mutat

98