Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül
formáját, zenéjét, amelyhez legjobban Aischylos értett, meg Sophokles”.56 Szilasi Euripidész Alkésztisz és Héraklész című, valamint Aiszkhülosz Eudaimones (Eu- meniszek) című tragédiájához hasonlítja a Laodameiát. Ezzel szemben Babits a Szilasi-kötet keletkezéstörténeti jegyzeteit készítve, a görög tragédiaszerzők közül név szerint csak Aiszkhüloszt emeli ki, s nemcsak a Szilasi- kötetben szereplő összegző felsorolásában, hanem a szövegszerű hatások megjelölésénél is rá utal. A görög tragédiák átfogó ismeretén és általános hatásán túl kétségtelenül Aiszkhülosz Perzsák című darabja a legközvetlenebb minta, melyet követ. Mindezt a vendégszövegek nagy számából, a téma rokon motívumaiból, a kardalok hasonlóan tagolt antistrofikus szerkezetéből, a szerkezet azonosságából állapíthatjuk meg. A szövegszerű egyezések közül egyre Babits maga is felhívja a figyelmet. A „Remegek reájuk nézni / remegek hozzájuk szólni” (L 406-407.) sorok mellé a következőt írta a Szilasi-kötetbe: „Aischylos”. A megjelölt sorokat Babits a Perzsák című tragédiából (694-695.) kölcsönözte: „Remegek nézni szemedbe / Remegek szólni szavadra.” (Perzsák 694—695. Ford.: Csengery János)57 Abban is hasonlít a Laodameia a Perzsákra, hogy a Kar itt is azzal hangsúlyozza a szituáció érzelmi terhét, hogy ha más szavakkal is, de megismétli saját félelmeit, melyeket a főhős szenvedésének láttán érez. „Iszonyú, amit ma láttunk, / iszonyú, amit ma várunk, / iszonyoknak éje lesz ez” - mondja a Fiúk kara a Laodameiá ban. (L 806-808.) A Perzsákban Csengery korabeli fordításában így hangzik a Kar másodszori panasza: „Szívem átall szótfogadni, / Szívem átall kibeszélni / Nem hű ajkakra való hírt.” (Perzsák 700-703.) Jánosy István 1971-es fordítása, melyre talán már egyenesen Babits hatott, ezt találjuk: „Iszonyú kedvire nézni! / Iszonyú szó: kibeszélni, / ami balhír a barátnak.” A Laodameia egy másik mondatát is talán ugyenebből a drámából, Dareiosz királytól kölcsönzi Babits, és Iphiklosz szájába adja: „Rövidre fogd beszéded véres gyeplejét” (L 245.) - így inti meg a Hírnököt Iphiklosz, mikor az belekezd a véres és veszteséges háború leírásába. Dareiosz pedig szintén így szól a vesztett csatát elbeszélő Hírnökhöz: „Rövidre fogva mondd / és ne nyújtsd hosszúra” {Perzsák 698-699. Ford.: Csengery János); „sok beszéded fogd rövidre, hosszú lére ne ereszd” (Ford.: Jánosy István). A veszteségeket sirató szereplők, és a neki jajongva válaszoló Kar párbeszédének részletei és hangulata is leginkább a Perzsáké hoz hasonlít. Iphiklosz így szól a Karhoz Laodameia halála után: „O lányok, ifjak, mélyen keseregjetek!” (L 870.) Xerxész pedig többször is zokogásra, jajgatásra szólítja a Kart, most Csengery fordítását idézzük: „Hangos jajokra fakadj velem” {Perzsák 1050.), „Kiálts zokogva” {Perzsák 1058.), „Csak ontsd a könnyed”. {Perzsák 1065.) A gyász további jeleként Babitsnál a Semichorus így kiált fel: „Hasítsad öltönyöd, arcod 56 Szilasi Vilmos levele Babitsnak, Budapest, 1910. szept. 4. BML 1909-1911. 71. 57 Vő. Rába 1969. 109. 97
