Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül
ban szereplő árnyak. Az eposszal való szövegszerű összefüggésre utal az is, hogy évekkel később Babits maga is hasonlóan jellemzi olvasókönyvében az árnyakat, akik Odüsszeusz körül „tolonganak”, hogy „egy csöpp vérre, s ennek révén némi életre szert tegyenek”, „Olyanfajta szellemek ezek, amilyenekről Shakespeare azt mondja, hogy »hadarnak és nyafognak«”53 Az alvilági árnyak ábrázolása azonban nemcsak homéroszi hatást mutat, hanem vergiliusit is, bár ebben az esetben nagyon nehéz kijelölni a két szerző hatásának határát, hiszen maga Vergilius is az Odüsszeia XI. énekéből vesz át sok motívumot Aeneas alvilági útjának leírása során. Ám az árnyak Laodameia-beli jellemzésénél Babits maga hívja fel a figyelmet az Aeneis hatására, a 655-656. sorok mellé, melyeknek szövege szinte szó szerint megegyezik a 688-689. sorokkal, ezt írja a Szilasi-kötetben: „Vergii. VI.”, vagyis az Aeneis VI. éneke, melynek szintén az alvilági utazás a tárgya. Babits az alvilági lelkeket mindkét alkalommal nyüzsgő méhekhez és csoportos madarakhoz hasonlítja, mely a VI. ének halotti árnyakra vonatkozó két hasonlatának összekapcsolása (madarak: VI. 310., méhek: VI. 707—709.; részletesen 1. a Szilasi- kötet beírásainak elemzésénél). Itt jegyezzük meg, hogy a méhekkel kapcsolatos hasonlat végső soron viszont homéroszi eredetű (IIII. 87.), s mélyebb értelme is jól ismert: az ókorban ugyanis a méheket lélekkel rendelkező lényeknek, sőt újjászületendő lelkek egyes lehetséges megjelenési formájának tartották. Babits a méh-hasonlatról latin tanárként is talán olvashatott, mindenesetre sokszor tanította e sorokat, ugyanis a hetedik osztályban a kötelező latin tananyag része volt az Aeneis VI. énekének ez a része: „Olvasmányok: Vergilius Aeneise VI. 42-155., 264-330., 384-425., 450^175., 680-900. VII. 40-105. VIII. 310-370., 610-730. IX. 140-180., 530-595. XII.890-951.” A memoritert is a VI. énekből írja elő tanterv: „Emlézés: Aeneis VI. 867-886.”54 A motívumot Babits közismertnek tekinthette, s a kétszeri beemeléssel félreérthetetlen módon hangsúlyozta Vergilius hatásának fontosságát. A. Laodameia nyelvében is törekszik az eposzi hangulat felidézésére. A Homérosznál is gyakran használt állandó jelzők átvétele szintén a tudatos rájátszás jele: „görbe hajó”, „érclábvértű görög”, „nyilas Artemisz”, „Ares-kedvelte hős”. Az ókori görög irodalom szerzői közül a klasszikus görög tragédiaírók hatása szintén igen jelentős. Szerb Antal óta azt már többször leírták, hogy a Laodameia sokkal tisztábban követi a görög tragédiák szerkezetét, mint az Atalanta in Calydonia.55 Szilasi levelében azt emeli ki, hogy „szigorúsága és formabiztonsága, az a nagy dolog. Olyan, mint Sophoklesé és Euripidesé”, majd hozzáteszi, „Ön ennek a forma harmóniának mestere, különösen, ami a belső formát illeti, - a drámának lírai 53 BMEIO 79-80. 54 Vő. A Fogarasi Magyar Királyi Állami Főgimnázium értesítőjét. 1910/1911. év. 88. 55 Vő. Szerb 1927. 150. 96
