Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül

S kik Phülakét lakták s Püraszoszt, a virágbaborultat,

Démétér ligetét s ítont, anyját a juhoknak,

Ankhialoszt s An trónt, s Pteleosznak lágyfüvü földjét: harcos Protesziláosz volt vezetőjük ezeknek, míg élt, csakhogy már a sötét föld zárta ölébe.

Hitvese hátramaradt, tépett arccal, Phülakéban és féligkész háza: de őt egy trósz lenyilazta, míg az akhájok közt elsőnek tört ki a partra.

Nem voltak vezető híján, noha vágyva siratták; őket az Arész-sarj rendezte csatára, Podarkész, sokjuhu Phülakidész íphiklosz gyermeke volt ő, s Prótesziláosznak testvére, a nagyszivü hősnek; későbben született: az idősebb és erősebb Protesziláosz volt, a vitéz. Nem volt vezetőnek hát híjával a nép, de a nagy hőst vágyva siratta.

(Ford.: Devecseri Gábor)

Nemcsak Protesziláosz történeténél találunk egyértelmű rájátszást Homérosz szövegére, hanem a trójai háború több, más felidézett részleténél is. Babitsnál Próte- sziláosz halálát a két legkülönb harcos, Hektór királyfi és „Euphorbos, Panthous pap fia, Othrys üké [...] ez nyilasok közt messze legkülönb nyilas” okozza (L 267- 270.) Homérosznál hasonlóan felmagasztosított ellenfélként végez Euphorbosz Patroklosszal: „a válla között megdobta közelből / egy dárdán harcos, hátulról, érckelevézzel, / Panthoidész Euphorbosz, a kortársak közül első / dárdavetésben, lóhajtásban s fürge futásban”. (II XVI. 808-809. Ford.: Devecseri Gábor) A másik, szintén szövegszerű átvétel íphiklosz életének részeként jelenik meg. Babits müvében az idős király, íphiklosz, mielőtt még meghallaná a Hírnöktől fiának halálhírét, felidézi, hogyan vigasztalta őt még gyermekkorában Protesziláosz, „ördöngős kis kölyke”, amikor egy nevezetes harci játékról vesztesként tért haza: Amarünkeusz temetésén „halotti játékot rendeztek gyermeki / Bouprasionban; Nestorral futottam én, / mi két öreg; de gyengék voltak inaim / és meg nem adták győznöm ott az istenek” (L 204-210.) E harci játékot a hajdani győztes szempontjából Nesztor meséli el hasonló szavakkal az Iliászban, mikor sajnálkozik azon, hogy régi erejét elvesztette már, s így nem vehet részt harcos módjára a trójai háborúban: „Bárcsak oly ifjú volnék s úgy meg volna erőm is, / mint amidőn elföldelték a királyt, Amarünkeuszt / Búpraszionban epívek s díjat a sarjai adtak / senkise volt olyan ott, mint én, az epeiosziak közt, / [...] Iphikloszt, bármily kitűnő volt, fürge futásban / győztem le” (II XXIII. 629-633., 634-636. Ford.: Devecseri Gábor). Végül megemlíthetünk még egy lehetséges játékos rájátszást az Odüsszeia szövegére, mely nem a trójai hadieseményekkel van összefüggésben. A Hírnök kérdésére, aki az után érdeklődik, vajon Protesziláosz atyjával beszél-e,

93