Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül

Babits Homérosz hatását így határozza meg: „Homéros összes idevágó helye”, s azért használja e tág megjelölést, mert a drámai költemény valóban számtalan ponton kapcsolódik Homéroszhoz. Prótesziláosz és Laodameia mítoszára a leg­korábbi utalást, mely minden további történet alapját adta, az Iliász hajókataló­gusában találjuk. Itt a második ének második részét az úgynevezett enumeratio, a két sereg haderejének felsorolása teszi ki, mégpedig úgy, hogy a néptörzsek és vezéreik hajóik számával együtt bizonyos földrajzi sorrendben következnek egy­más után, néha rövid kitérővel az egyes vezérek életének eseményeire is. E fel­sorolás része Prótesziláosz története is. (IIII. 695-709.) Ezt a részt egyértelmű utalásokkal szövegébe emeli Babits. Az első antistrofikus kardal részeként a Fiúk kara szinte szó szerint idézi a Homérosz által tömören jellemzett, hajóra szálló csapatot: „Jertek ma, fiúk, valamennyien, / kik lakjátok erdős Phylakét / s nagy Démétér földjét, Pyrasost / s juhok anyját, a virágos Itónt, / tengeri Antrónt s füves Pteleost / a sokcsucsu Thessaliában.” (L 92-97.) A Phylakidák e részben össze­foglalt történetének minden elemét pedig dialógusokba vagy kardalokba szőve felhasználja és kibontja művében. Természetesen kérdés, hogy milyen fordítás­sal dolgozott Babits. Évtizedekkel később az európai irodalom olvasókönyvében részletes véleményt mond az eposz különböző, már a század elején is ismert for­dításairól, vagyis nyilván sokat használta, s az eredetivel összevetette a különböző fordításokat. Feltehetőleg mindez a fogarasi évek alatt volt a legintenzívebb fog­lalatossága. Tény, hogy a korabeli hexameteres fordításokat laposnak, színtelen­nek tartja (itt nyilván név nélkül Kempf József közepesen sikerült, időmértékes fordítására gondol), sokkal többre értékeli Baksay Sándor kísérletét,46 aki magyar alexandrinokban fordította le az Iliászt, bár szerinte e változat túlságosan is népi ízt adott a hellén klasszikusoknak.47 A viszonylagosan jó vélemény ellenére, a Lao­dameia szövegét elemezve kiderül, hogy nem az ő fordítását alkalmazta, talán leginkább Ponori Thewrewk Emil szavai sejlenek fel a jelzőhasználatokban.48 Például Ponori Thewrewknél „Prótesiláos, az áresi hős” (IIII. 698.) szerepel Ba- bitsnál „Prótesiláos Ares-kedvelte hős” (L 173-174.), valamint Ponori Thewrewk használja a „sok-juhos” (IIII. 696.) jelzőt lton vidékének leírásakor, amit Babits szintén alkalmaz Iphiklosz jellemzésére: „sokjuhú király”. (L 166.) Azonban két­ségtelen, hogy Babits szófuzésében, mondatszerkesztésében leginkább egy mo­dernebb hangvételű, saját áttételre játszik rá, melyhez Devecseri Gábor jóval később született fordítása áll közelebb. Az enumeratio Prótesziláosz történetét összefog­laló részénél mindhárom fordítást idézzük, hogy érzékelhető legyen, Babits szö­vegére Baksay fordítása aligha volt hatással, Ponori Thewrewké is csak elvétve. A következőkben általában már csak Devecseri Gábor fordítását közöljük. 46 Homérosz Iliásza. Ford. Baksay Sándor. Bp. 1901. 47 BMEIO 15. 48 Homeros Iliasa. Ford. Ponori Thewrewk Emil. I-VI. ének. Bp. 1906. 91

Next

/
Thumbnails
Contents