Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül

Babits Homérosz hatását így határozza meg: „Homéros összes idevágó helye”, s azért használja e tág megjelölést, mert a drámai költemény valóban számtalan ponton kapcsolódik Homéroszhoz. Prótesziláosz és Laodameia mítoszára a legkorábbi utalást, mely minden további történet alapját adta, az Iliász hajókatalógusában találjuk. Itt a második ének második részét az úgynevezett enumeratio, a két sereg haderejének felsorolása teszi ki, mégpedig úgy, hogy a néptörzsek és vezéreik hajóik számával együtt bizonyos földrajzi sorrendben következnek egymás után, néha rövid kitérővel az egyes vezérek életének eseményeire is. E felsorolás része Prótesziláosz története is. (IIII. 695-709.) Ezt a részt egyértelmű utalásokkal szövegébe emeli Babits. Az első antistrofikus kardal részeként a Fiúk kara szinte szó szerint idézi a Homérosz által tömören jellemzett, hajóra szálló csapatot: „Jertek ma, fiúk, valamennyien, / kik lakjátok erdős Phylakét / s nagy Démétér földjét, Pyrasost / s juhok anyját, a virágos Itónt, / tengeri Antrónt s füves Pteleost / a sokcsucsu Thessaliában.” (L 92-97.) A Phylakidák e részben összefoglalt történetének minden elemét pedig dialógusokba vagy kardalokba szőve felhasználja és kibontja művében. Természetesen kérdés, hogy milyen fordítással dolgozott Babits. Évtizedekkel később az európai irodalom olvasókönyvében részletes véleményt mond az eposz különböző, már a század elején is ismert fordításairól, vagyis nyilván sokat használta, s az eredetivel összevetette a különböző fordításokat. Feltehetőleg mindez a fogarasi évek alatt volt a legintenzívebb foglalatossága. Tény, hogy a korabeli hexameteres fordításokat laposnak, színtelennek tartja (itt nyilván név nélkül Kempf József közepesen sikerült, időmértékes fordítására gondol), sokkal többre értékeli Baksay Sándor kísérletét,46 aki magyar alexandrinokban fordította le az Iliászt, bár szerinte e változat túlságosan is népi ízt adott a hellén klasszikusoknak.47 A viszonylagosan jó vélemény ellenére, a Laodameia szövegét elemezve kiderül, hogy nem az ő fordítását alkalmazta, talán leginkább Ponori Thewrewk Emil szavai sejlenek fel a jelzőhasználatokban.48 Például Ponori Thewrewknél „Prótesiláos, az áresi hős” (IIII. 698.) szerepel Ba- bitsnál „Prótesiláos Ares-kedvelte hős” (L 173-174.), valamint Ponori Thewrewk használja a „sok-juhos” (IIII. 696.) jelzőt lton vidékének leírásakor, amit Babits szintén alkalmaz Iphiklosz jellemzésére: „sokjuhú király”. (L 166.) Azonban kétségtelen, hogy Babits szófuzésében, mondatszerkesztésében leginkább egy modernebb hangvételű, saját áttételre játszik rá, melyhez Devecseri Gábor jóval később született fordítása áll közelebb. Az enumeratio Prótesziláosz történetét összefoglaló részénél mindhárom fordítást idézzük, hogy érzékelhető legyen, Babits szövegére Baksay fordítása aligha volt hatással, Ponori Thewrewké is csak elvétve. A következőkben általában már csak Devecseri Gábor fordítását közöljük.

46 Homérosz Iliásza. Ford. Baksay Sándor. Bp. 1901.

47 BMEIO 15.

48 Homeros Iliasa. Ford. Ponori Thewrewk Emil. I-VI. ének. Bp. 1906.

91