Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül
a Laodameia annak, ami volt: versnek. De hát a lírai drámáknak is megvan olykor a maguk színre lépő pillanata [...] talán most, talán ez a Laodameia pillanata.”37 A Laodameia szövege az Összes Versek 1937-es megjelenése óta a gyűjteményes verskötetek részeként lát napvilágot. Kivéve a szöveg egyik utolsó megjelenését, ahol a sajtó alá rendező, Petrányi Ilona, a századelő színmüvei közé sorolta a művet, bár utószavában a műfaji kérdés végiggondolását ő sem tartja megkerülhetőnek: „Igazi dráma-e a Laodameia, vagy csupán drámai költemény?” Történetileg tekinti át, s végül ő is nyitva hagyja a kérdést.38 A Laodameia műfaji kettősségét a kritikai kiadás sorozata azzal a megoldással tükrözi, hogy kétféle műfajú kötetben is közli majd a szöveget, a versek és drámák közt. A fogarasi verseket közlő kötet a szöveg fejlődésére, a keletkezéstörténeti hatások és összefüggések kutatására, a költő életében megjelenő fogadtatástörténeti szövegek és adatok közlésére fekteti a hangsúlyt. A mű rájátszások és átvételek szövevénye, ahol a mintául választott szerzők között nemcsak a görög drámaírók, hanem klasszikus költők (Horatius, Catullus, Swinburne, Szapphó stb.) is szerepelnek. A szöveg változása is a verskötetek kiadásaihoz kapcsolódik, így története feltétlenül összefügg a versek szövegének történetével. A mű fogadtatástörténete is egybefonódik a Herceg, hátha megjön a tél is! kötet fogadtatásával. A drámákat bemutató kritikai kötet viszont a Laodameia gazdag színpadi utóéletét, az egyes előadások kritikai visszhangját, az ezzel kapcsolatos szakirodalmat tárja fel nagyobb alapossággal.39 A. Laodameia esetében az irodalmi források és hatások bonyolult szövevényével, vagy még pontosabban fogalmazva: rendkívül gazdagon rétegzett, tudatosan felépített szerkezetével van dolgunk. Babitsnál az évszázadok, sőt évezredek kulturális hagyománya alkotói egyéniségére rendkívül jellemző módon, szorosan ölelkezik egymással,40 a klasszikusok örökségét utóéletükkel összefonódva, sokszínű egységében akarja látni és láttatni. Homérosz című versében plasztikusan fogalmazza meg a Laodameia ban leginkább testet öltő törekvését, hogy az „új korokban” ő is „külön zamattal” szeretné gazdagítani a veretes szövegeket. 37 Nemes Nagy Ágnes: Az új Laodameia. Babits Mihály drámája a képernyőn. In: Nemes Nagy 1987. 355-364. 38 A néma levente és más költői játékok. S. a. r. Petrányi Ilona. A magyar dráma gyöngyszemei. 8. Bp., Unicornis. 1997. 39 A Laodameia a drámakötet részeként megjelent már, BMD 35-69,; 431-683. 40 A Laodameia forrásainak kérdését Rába György dolgozta fel, munkánkban alapvető kutatásaira sokban támaszkodtunk, 1. Rába 1969. 103-109. A görögségről és az antikvitás kérdéséről Babits költészetében 1. még Rába 1981.287-312.; Kallós Ede: A Laodameia költője. Nyugat, 1924. ápr. 1. 7. sz. 552-555.; Révay József: Musarum sacerdos. Nyugat, 1924. ápr. 1. 7. sz. 556-560.; Szilárd Léna: A Laodameia-mítosz aXX. században. FK 1979. júl.— dec. 3-4. sz. 246-262.; Ritoók Zsigmond: Babits és az antikvitás. Odysseus és a szirének. It 1984. 3. sz. 586-594.; Vilcsek 1988. 162-211.; Tverdota György: Klasszikus álmok. (Dekadencia és antikvitás Babits első korszakának verseiben) ItK 1997. 5-6. 566-573.; Vilcsek Béla jegyzetei in: BMD 433-496. 88
