Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül
Téged miként a jó bort lassú évek minden század külön zamattal áldott. Kit új korokba küldtek régi révek, aranyhajó! rozsda neked nem ártott.41 Kallós Ede fentebbi idézetében olvashattuk, nehéz dolga van a filológusnak, ha e mű forrásvidékét, a hatások körét igyekszik feltárni. Szerb Antal alapvető tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a Laodameián a görög tragikusok és Swinburne egyidejű tanulmányozása érzékelhető. A legelső hatás szerinte a felbátorítás lehetett, melyet Swinburne Atalanta in Calydonja adott, hiszen ez az 1865-ben megjelenő dráma hidalja át a legszélsőségesebb ellentéteket a görög formák és a modem életérzés között. A forma a kórusokban, a vers-konstrukcióban, sőt a nyelvnek lehetőleg görögös amplitúdójában, a görög tragikusok jellegzetes beszédformáinak alkalmazásában az Atalanta pastiche-szerűen görögös. A tartalom, a hangulat modem: dekadens, a századvég jellegzetes szorongásaival és borzadásával telített. A másik kezdeti ösztönzés talán az volt, hogy Babitsban ekkorra már felgyülemlett a görög tragédiák és eposzok olvasása közben „sok görögös beszédhangulat, szóalak, magyar-görög ritmuslehetőség, magyar-görög epitheton omans; Swinburne példáját követve, megmutathatta, hogy ezt a klasz- szika filológiai tudást modem módon a szubjektív kifejezés eszközéül éppúgy felhasználhatja, mint bármi mást.”42 Harmadik ösztönzés az 1910. februári Nyugat-felolvasó esten görögös verseinek felolvasásával aratott átütő siker lehetett, mely szintén arra késztethette, hogy „â la maniere de Babits” írjon egy olyan görögösen modem művet, amely eddigi verseit mintegy megkoronázza. Azonban Babits másképp oldja meg müvének antik rájátszásait, mint Swinburne tette. A Laodameia egyik legfontosabb szervező eleme a különböző évszázadokban élt költőelődök műveinek aktív felhasználása, eltérő időben keletkezett vendégszövegek beemelése és intarziaszerü összerakása után megkísérelni egy sajátosan babitsi hang létrehozását. A továbbiakban először időrendben igyekszünk a világirodalmi forrásokat, a különböző kulturális rétegeket és hatásokat feltérképezni, melyeket Babits tudatosan anakronisztikus jelleggel összeolvasztott, majd a jelentősebb hatások részletezésére kerül sor, végül a Babits által Szilasinak felsorolt alkotók és művek filológiai szempontú leírása következik. Időrendben haladva a következő szinteket különíthetjük el. Első, és a téma szempontjából alapvető forrás, Homérosz Iliásza és Odüsszeiája, melyet Lukia- nosz leírása egészít ki. A műre szövegszerű hatással volt a görög lírikusok közül 41 Avers 1909 őszén keletkezett, majd aNyugatban publikálta, (1910. jan. 1. l.sz. 13.), majd a Herceg, hátha megjön a tél is! című kötetébe illesztette. 42 Szerb 1927. 151-152. 89
