Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül

bot, Joó László rendezésében, Csemus Mariann címszereplésével.32 Színműként az ősbemutató 1964-ben volt az Egyetemi Színpadon az Universitas együttes előadásában, szintén Csemus Mariann címszereplésével. Ezt követte egy újabb feldolgozás 1971-ben az Irodalmi Színpadon, Huszár Klára rendezésében, Gordon Zsuzsával a címszerepben. A kritika azonban e bemutatókat meglehetős hűvösséggel fogadta, s szinte mindegyik írás indoklásként kitért a műfaj meghatározásának kérdésére is. Kürti Pál szerint a Laodameia „drámai költemény ugyan, de mégsem színpadi mű, nincs teátrális lélegzete”.33 Lukácsy András „lírai mű”-nek nevezi, mely egy-egy nyelvi, zenei bravúrjával elbűvöl, de ma már jobbára csak irodalomtörténeti értékei vannak: „behatárol egy irodalmi korszakot, rávilágit az író gondolati, szemléleti forrás vidékeire”, s végül leszögezi, hogy „pódiumi előadásban is jobbára csak viszonylagos értékei vannak”.34 Babits születésének 100. évfordulóján, 1983-ban Ruszt József a Várszínházban rendezte meg újra a Laodameiát, s az előadás Hámori Ildikóval a címszerepben és a népszerű előadóművésszel, Gáti Józseffel a Jós szerepében nagy sikert aratatott. Koltai Tamás az előadást dicsérve kitér a műfaji problémára is. A Laodameia szerinte nem azok közé a darabok közé tartozik, amelyek többsége „ellentmondást nem tűrve színpadot követel magának”, ennek ellenére sikeresnek tartja az előadást: „a szóbűvöletből kibontható képi-hangzásbeli polifónia az, amiért a Laodameiá-t mégis érdemes eljátszani. Nem mint »görög« tragédiát, hanem mint swinbume-i ihletésű arabeszket.”35 Ugyanerről az előadásról Nemes Nagy Ágnes is elismerően ír, s az előadás elemzése mellett a műfaj meghatározásának kérdését is felveti, s a válaszadás nehézségét a szinonimák változatos sorával jelzi: „Görög végzet-tragé- dia-e a Laodameia? De mennyire. Szecessziós szenvedély-balett? De mennyire. Olyan szenvedély-balett, amelynek a legszebb magyar szavakból van készítve a saját muzsikája.”36 A Ruszt József által rendezett előadásnak a tévéváltozata is elkészült, melyről szintén Nemes Nagy Ágnes ír kritikát, méghozzá olyat, melyben szinte több szó esik Babitsról, mint a tévéadaptációról, egyúttal újra felveti a műfaj meghatározásának problémáját. „Azt szokták mondani: Babits darabja (vagy dráma formájú lírai verse) szerelmi végzetdráma” [...] „ezt a darabot bámulatosan szerkesztette meg Babits Mihály, ami ebben a líra-dráma, dráma-líra műfajban igazi ritkaság.” Ezenkívül „görög-magyar drámá”-nak, „monumentális drámai köl- temény”-nek, „egyetemes drámá”-nak is nevezi, végül „könyvdármá”-nak hívja, és ennek jegyében zárja le játékos önellentmondással a kérdést: „Eddig is príma volt

32 Major Ottó: Irodalom a színpadon. In: Major Ottó: Arcok és maszkok. 1975. 302-305.; Devecse- ri Gábomé Huszár Klára: A Laodameia és a Jónás könyve bemutatója elé. MN 1971. okt. 23. 20. sz. 4.

33 Kürti Pál: Egyetemi színjátszás. A Babits-Juhász-est alkalmából. MN 1964. márc. 11.59. sz. 4.

34 Lukácsy András: Laodameia - Jónás könyve. Babits-művek az Irodalmi Színpadon. MH 1971. okt. 28. 300. sz. 6.

35 Koltai Tamás: Babits Mihály: Laodameia. Kr 1984. febr. 2. sz. 33-34.

36 Nemes Nagy Ágnes: Piros, fekete és a többiek.... FilmSzínhMu 1984. febr. 18. 7. sz. 18.

87