Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül
varias elismeréssel), másrészt az előadás kapcsán a maga egykori alkotói céljáról is, melyben leginkább a „zeneiség” fogalmát emeli ki: „A Laodameia már a szövegben is félig-meddig zenei mü volt: amennyire ez szavakkal lehet. De a szavak és sorok komplikált zenéjén túl Kosa kihozza az antik és modem érzések, a görög fátum és modern borzongás rejtett, de szándékolt vegyítését, ami, gondolom, a szöveg ízét adja. [,..]”* 27 A vita mindmáig tart. Rába György szerint a Laodameia drámai mű, „mélyreható tárgyalása nem lehet egy költői fejlődésrajz része. Világa azonban nemcsak a drámáé.” S a műfaji kérdést taglalva egyetértőleg idézi Schöpflin megfogalmazását a műről mint „lírai költemény”-ről, „klasszikái formájú s lírai szimfóniá”-ról.28 Kismonográfiájában pedig így jellemzi a müvet: „magánbeszédeinek és karénekeinek szépsége a belső zajlást érzékeltető szokatlan nyelvi kombinációk, képek és képzetfűzések expresszivitásából, nem pedig a szerkezeti mozzanatok feszültségéből fakad.” „Mint poétikai elvek együttese, a tudatlíra stíluseljárásainak továbbfejlesztése.”29 Vilcsek Béla a Laodameiát elemezve véleményét úgy összegzi, hogy Babits megoldásai, a „belső szerkezet aprólékos kimunkálása, a gazdag utalás- és motívumrend, az ahhoz kapcsolódó szövegismétlések, kiegészülve a kardalok változatos és bravúros verstani-ritmikai megoldásaival, az eredeti és fordításíro- dalmi példákra való burkolt hivatkozásokkal, rájátszásokkal a dialógus líraiságát és erőteljes belső dinamizmusát erősítik. Összességükben hozzájárulnak ahhoz, hogy a klasszikus tragédia adott alaki-formai kerete alkalmassá váljék egy feszült lélektani folyamat költői erejű megjelenítésére; végső eredményét tekintve: egy klasszikus hagyományokban mélyen gyökerező, ugyanakkor a századelő drámai törekvéséhez érvényes módon kötődő, korszerű müforma létrejöttéhez.”30 A szöveg először Babits felolvasásában hangzott el 1912 őszén az Újpesti Közművelődési Körben azon a Babits-esten, amelynek első részében színészek adtak elő Babits-verseket, a második részben pedig Babits olvasta fel a Laodameiát;31 majd a Laodameia színpadi műként is folytatta életet. Major Ottó és Devecseriné Huszár Klára írásaikban megemlékeznek egy 1948-as amatőr előadásról az aquincumi Amfiteátrum romjai közt, amikor gimnazista fiúk és leányok adták elő a dararálódása - szerinte - csak liberális szellemben történhetik. MH 1926. aug. 3. 173. sz. 7. In: Itt a halk... 175. 27 Babits Mihály a Kása György által megzenésített Laodameiáról. PN 1926. okt. 17. 236. sz. 30. In: Itt a halk 177. 28 Rába 1981.307. 29 Rába 1983.61. 30 Vilcsek Béla: A szimbolikus lélekdráma eszménye. A drámaíró Babits. It 1998. 4. sz. 584. in: BMD 492. 31 Vő. Éder 1966. 133.; ill. Éder 2002. 78. KLaodameia színpadi, színházi életéről 1. részletesen Vilcsek Béla jegyzeteit in: BMD 511-548. 86
