Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül

való megjelenése után, a mű lírai jellegére helyezi a hangsúlyt: „A maga nemében egyetlen költemény ez irodalmunkban. Formájára nézve görög tragédia, de tartalmának szöveténél fogva nagyarányú lírai költemény, némely angol költők írtak ehhez hasonlókat.” A görög dráma szerkezetétől való lényegi eltérést, a „modem elem”-et, abban látja, hogy a darab központjában egyetlen személy, Laodameia áll, „ő a darab tartalmának hordozója, ő tulajdonképpen a darab”, „[mjinden, ami a darabban valóban történik, belül történik. Laodameia lelkében, teljesen egy belső cselekmény alaprajzára van építve a mű. Ezzel válik lírai költeménnyé - talán klasszikái formájú s lírai szimfóniának lehetne nevezni.”21 Mint erre Rába György is felhívta a figyelmet, a költő önítélete és drámafölfogása főként Schöpflin olvasatával áll összhangban.22 1922-ben Osvát színre akarta vinni a Laodameiát. Erre a tervre emlékezve nyilatkozik egy évvel később Babits: „Regényeket és verseket írtam, de mindvégig távol maradtam a színpadtól. [...] Tavaly Osvát Ernő kísérleti színpadán elő akarta adatni Laodameia című drámai költeményemet, mely igazán nem volt előadásra szánva. Az utolsó pillanatban visszavontam beleegyezésemet. Ha valaha drámát írok, az elsősorban könyvdráma lesz...”23 (Bár lehet, hogy a müfajbeli kifogások - még ha Babits valóban idegenkedett is a színpadra viteltől - ebben az esetben inkább csak ürügyül szolgáltak, és valójában kettőjük elmérgesedett szerkesztői kapcsolatának tünete volt a visszavonás.24) Szerb Antal alapvető fontosságú tanulmányában „görög dráma”-ként határozza meg a müvet, de végül leszögezi, hogy az „egész intellektuális, forma és tárgyválasztás tudatossága mind arra való csak, hogy ruha legyen, leplező, elfedő, a sátános szenvedély, az őstenger a Szenvedély fölött - mely csak itt-ott, egyes sorokban tör elő vulkánikusán, és ezek a sorok a feledhetetlenek, és ezek köré, tompítóul, álságul, drapériául íratott az egész költemény.”25

1926. október 24-én a Laodameia új életre kel: Babits szerzői estjén a Zene- akadémián bemutatják a Kosa György megzenésítette művet. A létrejött műfajt a zeneszerző „kantaté”-nak jelöli meg, mely különben összecseng a fentebb említett Szilasi-levél meghatározásával is, mely szintén a mű zeneiségét említi „operaszerű nagy kantatival”.

A színrevitel kapcsán Babits két alkalommal is nyilatkozik, s mindig kitér a műfaji kérdésre is. „A Laodameia című lírai görög tragédiámat, amely egészében abszolút modem költemény, novemberben tartandó szerzői estémen bemutatják.”26 A szerzői est után pedig a Pesti Naplónak nyilatkozik, egyrészt a zeneműről (ud21 s. a. [Schöpflin Aladár], Szózat, 1922. jan. 29.; 24. sz. 16.

22 Rába 1981. 308-309.

23 [Fazekas Imre] F. I.: írók vallomásai. Babits Mihály. Mo 1923. dec. 8. 278. sz. 5 . In: Itt a halk 120-121.

24 Vö. Fráter Zoltán: Babits és Osvát. In: Hírmondó. 119.

25 Szerb 1927. 159.

26 Diószeghy Miklós: Babits Mihály regényt ír a középosztály pusztulásáról, amelynek regene85