Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül
kai való szándékos játékra hívta föl a figyelmet: „Aki történészi időmérés alkalmazásával olvassa a Laodameiát, az megütközhetik azon, hogyan ismerheti egy görög drámaköltő Horatiust és hogyan kerülhet görög drámába a horatiusi »illi robur et aes triplex circa pectus fuit«-ra való célzással”17 Megjegyezzük, hogy Kallós itt pontatlanul idéz, mert nem fiút, hanem erat a Horatius által használt szó. Közvetett adatunk van arra, hogy Babits maga mennyire elvárta volna környezetétől azt, hogy az intarziaszerűen beillesztett vendégszövegeket felismerjék művében. Frideczky Józsefné Mattyasovszky Erzsébet, aki Révész Ilus barátnője volt a világháborús években, s így közelről ismerte Babitsot, idézi fel évtizedek múltán a költő elégedetlenségét környezetének tájékozatlanságával kapcsolatban. „Hogy Babits környezete, kiadója, kritikusai mennyire nem értették meg korai müveit, azt az is bizonyítja, hogy a »Büszke székedben magas Aphrodité« ódában senkisem ismert rá az eredeti Sappho versre. Ezt Babits szerelmétől [Révész Ilus] tudom, aki a Laodameia orchesztikai előadásáról álmodott és a karok nagy részének koreográfiáját meg is alkotta és eltáncolta előttem.”18 Műfaji szempontból ez az egyik legvitatottabb müve Babitsnak. Kötetben először Herceg, hátha megjön a tél is! című verseskönyvében, a versekkel együtt jelent meg. Önálló műként 1921-ben a Táltos Kiadónál is napvilágot látott, de később Babits újból és újból versei között szerepeltette, s mikor első gyűjteményes kötetét összeállította, akkor is a költemények közé illesztette szövegét. Az Athenaeum által kiadott életmüsorozat összeállításakor is alkalma lett volna a költőnek A Literator című színművel egy kötetbe szerkeszteni, mégis a versek között hagyta. Mindez a Laodameia drámai költemény jellegére hívja fel a figyelmet. A műről írt recenziókban és tanulmányokban kezdetektől ott bujkál a kérdés: színpadi művel vagy drámai költeménnyel van dolgunk? A Herceg kötet megjelenését követő kritikákban Sík Sándor és Lengyel Menyhért egyaránt a Laodameia színpadszerűségét hangsúlyozzák. „A cselekmény ideges feszültsége, borzongató félhomálya, egy-egy percre sötéten megvillanó szimbolizmusa és az egész művészien kísérteties színezés szinte kívánkozik az impresszionista színpadművész kezébe.”19 A drámaíró Lengyel Menyhért szerint a Laodameia „nagyszerű színpadi feladat, amelynek megvalósításához előbb vagy utóbb el kell érkeznie a magyar színjátszásnak.” Majd a cikk végén így foglalja össze véleményét: „A Laodameia - mint minden igazi dráma - ki fog lépni a könyvből, és a színpadon gazdag és hosszú élet várakozik rá.”20 Schöpflin ezzel szemben egy évtizeddel később, a Laodameia önálló kötetként 17 Kallós Ede: A Laodameia költője. Nyugat, 1924. ápr. 1. 7. sz. 552-555. 18 Mattyasovszky Erzsébet Frideczky Józsefné: Emlékeim Babits Mihályról. Közli: Éder Zoltán. Iism. 1999. 1-2. sz. 11.; Vö. Éder 1966. 171,174.; ill. Éder 2002. 94. 19 Sík Sándor, Élet, 1911. jún. 15.; 24. sz. 697-698. “Lengyel Menyhért,Nyugat, 1911. máj. 1.; 9. sz. 886-887. 84
