Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
MIÉRT SZIMBÓLUMOK? Egy címadás értelmezési lehetőségei
mályosság semmiképp sem adhat magyarázatot a Szimbólum a holdvilágról címének önellentmondására, vagy a Másik szimbólum és az (Uj magyar költészet) címének és alcímének egymást kioltó jelentésére. Fontos jellemzője Babits gondolatmenetének, hogy például Adyról írt tanulmányában határozott különbséget tesz a francia szimbolista költészet és - nevezzük így gondolatmenetét követve - a szimbólumokkal dolgozó, abból építkező költészet között: „Ady a kijelentő mondatok költője, ki sohasem írt le egyetlen fölkiáltójelet: ő a tipikus szimbolista költő, nem abban az értelemben, mint a francia szimbolisták, hanem ahogyan a keleti misztikusok, vagy például Dante az.” Másutt még világosabban vonalat húz Ady és a „programszerü”-en szimbolista költők között: „A szimbolista költő gazdagsága ez; - de nem a programszerű szimbolistáé, aki akarattal és művészettel alkotja meg a szimbólumokat; hanem valakié, aki úgyszólván keleti természetességgel szimbolista és nem fogyhat ki soha a szimbólumokból, mert életében adódik a szimbólumok teljessége.”21 Nemcsak Ady, hanem Dante kapcsán is többször megfogalmazza a klasszikus filozófia, Kant és Hegel meghatározásai alapján kialakított szimbólum fogalmát. Dante és Ady életművének hasonlóságát éppen abban látja, hogy mindkettőt, szimbolikusan építkező költőnek tartja. „Dante élete nem véletlen és egyéni érdekű, hanem szimbólumokkal teljes, rendeltetéses és prófétai élet - mint a mi költőink közül Adyé - s maga a sokértelmű költemény hármas rétegzettségű szimbólum-épületté válik, mint ahogy a költő maga is kijelenti: mert a szó szerinti jelentésen kívül, amely egy fantasztikus vízió leírása, van egy történeti - azaz életrajzi és politikai - s emögött még egy harmadik, titkos és szimbolikus jelentése.” Ezt Babits a következőként határozza meg: „voltaképp maga is csak illusztrációja és szimbóluma valaminek ami már túl van az egyén sorsán és líráján; mert nemcsak Dante sorsáról van itt szó, hanem az Emberi Lélek sorsáról ez élet útvesztőjében s örök küzdelméről a Megváltás felé. [...] [A]z emberléleknek ez olthatatlan istenheztörésében van a Költemény misztikus és metafizikai háttere, s mintegy titkos értelme.”22 Babits értelmezésében egy nyelvi struktúra, a szimbolikus kép elemzése hol összekapcsolódik, hol elválik a szimbolistáknak, egy költőcsoport önelnevezésének az értelmezésével, mely elnevezés ráadásul a korabeli viták tüzében a „modernista” költészet paradigmájává vált. A cikluscímmel minden bizonnyal a szimbólumnak, mint poétikai kategóriának erre e többszörösen összetett jelentésére játszik rá. A korabeli sajtó szövegeiben is a szimbólum, összekeveredve a szimbolizmussal, mint a modern költői ábrázolás egyik legjellemzőbb alkotóeleme kerül a napi diskurzus középpontjába, s ezáltal Babits fogadtatásának is fontos részévé válik. 21 Uo. 676. 22 Dante 1986. 68-69. 71
