Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
MIÉRT SZIMBÓLUMOK? Egy címadás értelmezési lehetőségei
1908 őszétől indul meg a konzervatív támadások sora Babits, mint holnapos szerző költészete ellen. Több cikkíró is az Ady-utánzók táborába sorolja, Rákosi Jenő durván támadja a Feketeország című verse miatt. Eközben a Nyugat körében egyre nagyobb elismeréssel veszik körül műveit, ennek kézzel fogható eredménye, hogy ő lesz az egyik felkért szerzője a frissen megalakult Nyugat könyvkiadó első három kötete közül az egyiknek. A harci zaj tovább erősödik körülötte első kötetének, valamint A Holnap új verseinek megjelenése után. Továbbra is felmerül vele kapcsolatban az Ady-epigonság vádja, valamint hidegnek, élettelennek, művinek, a versformákkal artista ügyeskedéssel játszónak találják költészetét. Rába György mutatott rá ennek a folyamatnak kapcsán Babits úgynevezett elfojtott „duk-duk afférjára”, vagyis arra, ahogy a költő a „modemektől”, sőt Adytól való elkülönülését akarta hangsúlyozni.23 Találó a szó, amit Rába választ, Babits ezt valóban elfojtottan teszi, bonyolult utalások, rájátszások sorával építi verseibe elkülönülési vágyát. E versek egy részét nem is publikálja, vagy csak megírásuk után jóval később, mint a Palinódia esetében tette, ahol a vers prózai alcímében egyértelműen vall e korszakának válságáról: „híven fejezi ki azt az elkedvetlenedést és kétséget, mely ama lázas és zavart tülekedés korában, a sok tehetségtelen divatforradalmár közt talán ép a legjobbakon erőt vett. ”24 1908 őszén, 1909 folyamán több olyan költeménye is születik, melyben a versírás értelmét kérdőjelezi meg, a nyomasztó magányról vall, az elnémulás, az írásképtelenség veszélyének érzését vizionálja (Thamyris, Magamhoz [A csüggedt kapitány], [Szerénység és Kegyesség és Okosság...], A költő szól, Egy rövid vers). A Ne mondj le semmiről 1909 őszén e bénultság érzésétől való megszabadulás első verse. Ez már nem „Babits elfojtott duk-duk afférjának utóhangja”, ahogy Rába nevezi,25 hanem éppen a válság feldolgozásának, a továbblépés lehetőségének az első példája. A Ne mondj le semmiről egy küzdelmes út vége. Babits az önpusztító gondolatok sötét világából felküzdve magát határozott állásfoglalásként fogalmazza meg költői és emberi túlélésének egyetlen módját: „Ne mondj le semmiről.” A füzér többi verse is a sokat támadott, „modem költészetnek”, vagy „új költészetnek” nevezett alkotások melletti pozitív kiállásként értelmezhető. Ezt az értelmezést támasztja alá, hogy ekkor egyik nyilatkozatában az „újabb magyar irodalommal” vállal határozottan és nyilvánosan közösséget. A Budapesti Napló 1910. évi húsvéti számában három részből álló körkérdést intézett a magyar írók egy csoportjához, akiknek véleményét (úgymond) „erre nézve illetékesnek találta”: „1. Az újabb magyar irodalom haladást és magasabb fejlődési fokot jelent-e a régihez képest?; 2. Szükségesnek találja-e az eszmei tartalmat és erkölcsi alapot az irodalomban?; 3. Gondolja-e, hogy tartósabb hatásuk és hosz23 Rába 1981.253-278. 24 Babits Mihály: Palinódia. Nyugat 1913. márc. 16. 6. sz. 472. 25 Rába 1981.344. 72
