Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
A HÓRA-ÉNEKEKTŐL LONGFELLOW-IG Babits Golgotái csárdájának keletkezéstörténetéhez
tartalmát az e fogadóba betérő, legkülönbözőbb nemzetekből származó vendégek különálló történetei alkotják. A bevándorlók tarka, életmódban és vallásban vegyes, különös csoportjaiból e mesék folyamán előttünk formálódik az amerikai új világ mítosza, melynek összefoglaló szimbolikus helye ez az útszéli fogadó. Babits címének utalása szerint ennek a fogadónak a vendégeihez hasonlóan térne be a Golgota mellett lévő „csárdádba a mintegy kétezer évvel korábbi bibliai történet egyik szereplője is, hogy elmondja saját történetét. A „csárda” és „csárdásné” megnevezések egyúttal az angol utalás és a nagyvárosi argó használata mellett egy újabb nyelvi réteget emelnek a vers világába, hiszen e szavak kifejezetten a magyar, hagyományos, falusi élet jellemzői. A vers poétikai megoldását illetően Rába György még egy rájátszás jelentőségét emeli ki, Browning hatását elemzi és kimutatja, hogy az ő költészete ösztönözte Babitsot „a drámai monológba objektivált költői megismerésre”, olyan versek megalkotására, mint amilyen a Golgotái csárda, vagy a Turáni induló is.13 Az alcím, valamint a liturgikus szövegre és történetre való szoros rájátszás a vers blaszfémikus jellegét hangsúlyozza. A fiatal költőt a passió demitizálásá- nak gondolata már korábban is foglalkoztatta. Egy évvel a vers keletkezése előtt, egy filozófiai lapban, a The Monist 1905. januári számában ismerteti Carus A feltámadás keresztény tanáról című kritikus hangvételű müvét. Egyetértőleg idézi a „bátor” gondolatmenetet, mely szerint a „feltámadás teljesen anyagi értelme- zésé”-nek visszautasítása jele az „egyház haladásának a tudományos felfogás felé. A bibliának a feltámadásról szóló része toldás vagy allegória. Márk még csak a sír ürességét jelzi; ez szuggerálhatta a feltámadás gondolatát, mely a víziókat okozta.”14 Babits versének felfogására, a római katona vaskosan szentségtörö hangnemének megformálására minden bizonnyal hatással volt még egy műnek, Richepin egyik verskötetének, az 1884-ben megjelenő Les Blasphémes-nek a polgári és keresztény értékrendet alapjaiban megkérdőjelező istentagadó világképe, francia argot-val átitatott, nyersen kegyeletsértő nyelvezete. Ennek a költői rájátszásnak a fontosságára már Rónay György is felhívta a figyelmet a Pávatollak műfordításainak elemzésekor, mikor azt írta, hogy a fordítások „olvastán lehetetlen meg nem éreznünk a mély rokonságot” Babits első két kötetének verseivel, gondoljunk „Richepin Touranniennes-jére és a Golgotái csárdá-ra; - nem hatásról van itt szó: a költői világ azonos, a szándék”.15 Később Babits megváltoztatta a Wayside Inn címet, s a Golgotái csárda elnevezéssel a Longfellow-ra, az amerikai bevándorlók világára való utalást kihagyta 15 Rába 1981. 175. 14 BMETI. 15.; vö. Rába 1981. 206. 15 Rónay György: Babits, a fordító. Nyugat 1940. jan. 48-51. (Vö. Rába 1969. 94.; Rába 1981. 206.) 61
