Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
A HÓRA-ÉNEKEKTŐL LONGFELLOW-IG Babits Golgotái csárdájának keletkezéstörténetéhez
a versből, ezáltal az anakronisztikus hangvétel helyett inkább a blaszfémikus jelleget emelte a vers középpontjába. A vers összetett stílusú költői világa felkeltette a kortársak figyelmét, de fogadtatása elég vegyes volt. Első olvasójából, Kosztolányiból egyöntetű lelkesedést váltott ki, aki 1906 tavaszán megkapva Babits legújabb verseinek kéziratos küldeményét, azonnal kiemeli a többi közül: „[vjersei közül legjobban a Wayside Inn, Páris, Edes az otthon tetszett.”16 Az 1906. márc. 25-én elkezdett és végül ápr. 4-én befejezett hosszú, elemző levelében újra kitér erre a versre is. „A ’Wayside Inn’-t fölolvastam egy pap barátomnak. Nagyon tetszett neki is. Pompás költemény! Egy világrázó, világváltó esemény, egy szurtos sarokból nézve!”17 Sőt Révay József visszaemlékezéséből azt is megtudjuk, hogy Kosztolányi ezen a nyáron még egy társaságban is felolvasta e verset: „Szabadkán, a gimnáziumi igazgató kertjében, hajnali csillagok alatt, egy lángoló és izgatott fiatalember lelkesen olvasta nekem ’egy tehetséges vidéki tanár’ verseit: az utolsó vers a Golgotái csárda volt. [...] Az izgatott fiatalember mondta nekem akkor, a hajnali vers-mámorban, ezeket az emlékezetemben híven megmaradt szavakat: »Ne felejtsd el: ez forradalmi vers! Ne felejtsd el, hogy új magyar költészet születik!« A gimnáziumi igazgató: Kosztolányi Árpád volt; a Golgotái csárda rajongó szavalója: Kosztolányi Dezső; a »tehetséges vidéki tanár«: Babits Mihály.”18 A verset Juhász Gyula is kedvelhette, hiszen Babits 1908 márciusában Nagyváradra írt levelében, mint barátja által méltányolt és vitán felül állóan megjelentethető műre hivatkozik. Publikálási terveit felsoroló levelében többek között a Golgotái csárdát is emlegeti, melyet a Vasárnapi Újságnak szeretne szánni.19 A vers első megjelenésére végül Juhász közvetítésével A Holnap című nagyváradi antológiában került sor. A fogadtatása ekkor már kevésbé lelkes, mint a baráti körben volt. A Nagyváradi Naplóban az elsők közt jelent meg Várady Zsigmond pártoló recenziója, aki bár üdvözölte az antológia megjelenését, s a szerzők közt Babitsot is említésre méltónak tartotta, de e művét a Vérivó leányokkal együtt kifogásolta, mert ezekben a „műveiben oly szertelenséget látunk, melytől ifjú költőnket saját érdekében szeretnénk elijeszteni.”20 Egy másik napilap, a Tiszántúl szerzője Babitsot is jelentéktelen kezdőként emlegette, véleménye különösen három versről lesújtó: „a Vérivó leányok, a Golgotái csárda s a Feketeország az ízléstelenség és az antipoézis szörnyszülöttéi, amelyek alá bizonyosan sokan restellnék aláírni a nevüket.”21 Ezzel szemben Márki Imre a Szegedi Híradóban dicsérőleg emeli ki a verset: „a Golgotái csárda pedig a Krisztus köntösén való 16 Kosztolányi Dezső levele Babitsnak, Szabadka, 1906. ápr. 2.; In: BML 1890-1906. 235. 17 BML 1890-1906. 241. 18 Révay József: Babits-emlékek. It 1971. 2. sz. 396. 19 Babits levele Juhász Gyulának, Szeged, 1908. márc. 15.; In: BML 1907-1909. 84. 20 Nagyváradi Napló, 1908. szept. 6. 1-4. 21 [Krüger Aladár] -r.: A Holnap. Tiszántúl, 1908. szept. 12. 209. sz. 1-3. 62
