Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

A HÓRA-ÉNEKEKTŐL LONGFELLOW-IG Babits Golgotái csárdájának keletkezéstörténetéhez

Kilenczkor kiált a nép: »Fel, feszítsd fel ötét!« S gúnyolódva rá bibor- Palástot terített.

Szörnyű tövis-koronát Tettek szent fejére,

S vállán keresztjét vivé Büntetés helyére.

És tizenkét óra volt,

Hogy magas keresztfán Függe két lator között,

Az ártatlan Bárány.

Kínja közt megszomjazott:

S ők epét adának Annak, a ki élvévé Bűnét a világnak.

Délután halálra vált Három óra tájban »Lelkemet fogadd, Atyám!« Mondta végszavában.

Oldalát pogány vitéz Lándzsával véré át, Megrendült a föld S a nap elvesztő világát.

A keresztről levevék Még az nap délestén Mindenható erejét Istensége rejtvén.

lm így hal meg, a kiben Uj életünk támad,

Sírjunk hát s térítse meg Szivünket a bánat.