Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

A HÓRA-ÉNEKEKTŐL LONGFELLOW-IG Babits Golgotái csárdájának keletkezéstörténetéhez

vég többféle variációban maradt ránk. Közös jellemzőjük, hogy a strófakezdő sorok egyik fele mindig az időt, másik fele a passió eseményét eleveníti fel:

Hora prima ductus est Jesus ad Pilatum

„Crucifige!” clamitant hora tertiarum

Jesu hora sexta est cruci conlavatus

Hora nona dominus Jesus exspiravit.

Az első magyar fordítást a Winkler-kódex (1506) őrizte meg.5 A XIX. században közismert fordítása a Tárkányi-Zsasskovszky katolikus énektárban (1855.) szerepel, kottával együtt, melynek dallama XVIII, századi. Ezt az énektárat többször is kiadták kisebb bővítésekkel, Az Atyának egy fia kezdetű ének mindegyikben hasonló szöveggel szerepel, melynek dallamát Babits valóban „sokszor” hallhatta.

Az Atyának egy fia,

Isten ember értünk Éjjel elfogadtaték Édes Üdvözítőnk.

Kedves tanítványai Elhagyták azonnal Rárohantak a zsidók,

Karddal és botokkal.

Hurczolák Pilátushoz Öt hat óra tájban,

S vádolák hamis tanúk Mint gonoszt szavában.

Megkötözve álla ott,

Csapdosák orczáját;

Rútúl összeköpdösék Az egek világát.

5 Szilády Áron, Régi Magyar Költők Tára, I. 162-63, és Horváth Cyrill, Régi Magyar Költők Tára II. 98-99.

57