Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
HEGESO SÍRJÁTÓL BEARDSLEY ÖNARCKÉPÉIG Képzőművészeti ihletések a fiatal Babits költészetében
Néma nyugodtsággal néz így és isteni arcán régi mosoly [...] meg sem rezzen a Győzelem ércmezű szobra kezében. A Csipkerózsa központi motívuma is az álom, témája leginkább Hegesoéval rokon: mindkettő főszereplője a tetszhalálát alvó leány, akit ismeretlen jövendőbelijének csókja hívhat vissza az életbe, az álom és halál szorosan fonódik össze.16 Hasonlóak e versek abban is, hogy a Csipkerózsa is egy vizuális műnek, mégpedig Beardsley képének inspirációjára keletkezett. Itt viszont a megnevezettség foka alapvetően más, mint Hegeso esetében: a képzőművészeti hatás meghatározó volta, az ekphrasisra való törekvés azért különleges és érdekes, mert bár a vers egészéből a dekorativitás meghatározó jelenléte nyilvánvaló, de szövegéből nem jöhetnénk rá, csakis Babits utólagos Szabó Lőrincnek 1920 táján elmondott ihlettörténeti vallomásából tudjuk, hogy „egy kép hatott rá: Beardsley arcképe.” A vallomás 1975-ben került publikálásra, de még ez után is sokáig kérdéses volt, hogy melyik kép lehetett az ihlető, s annak milyen mértékben lehetett befolyása a költeményre. A helyzetet bonyolította, hogy Babits Szabó Lőrincnek azt is megemlíti, hogy Tennyson Nappali álom című híres verse is „hathatott rá”, melyet évekkel korábban lefordított, s amely szintén Csipkerózsa népmeséi történetét dolgozza fel, bár azt is megjegyzi, hogy lényegében „semmi köze sincs” hozzá.17 Tennyson versének népszerűsége, a Csipkerózsa-téma jellegzetes formai elemei, a hosszú, bódult álom, az ébresztő csók, a mindent ellepő rózsák, valamint az, hogy költemény számos preraffaelita festmény ihletője lett, megnehezítette a kutatást és a hatások szövevényének tisztázását. Érdemes végigkövetni a különböző filológiai magyarázatokat, hiszen a téma rokonsága sokáig azt a szokványos lehetőséget sugallta, hogy egy irodalmi mű és annak képzőművészeti ábrázolása, tehát kép és szó közös narratívája ihlette Babitsot versének megírására, s nem önálló, egymástól teljesen különböző kulturális élmények asszociatív összekapcsolása. Nézzük először Tennyson és Babits versének lehetséges kapcsolatát. Babits a Csipkerózsa megírása előtt már egyszer lefordította Tennyson versét, melynek kézirata még fiatal korában elveszett, utóbb, a hiányt pótlandó, 1924-ben másodszor is lefordítja,18 tehát a müvet a Csipkerózsa írásakor is már nyilvánvalóan jól ismeri, s ha költeményében eltér Tennysontól, akkor a szöveg ismeretében tér el. Tény, hogy témájuk valóban közös, de hangulatuk egészen más. Babits versében a fekete-fehér ellentét dominál: „fekete gyászu kárpit / fehérrel kivirágzik”. A Tennyson-vers színvilága sokkal élénkebb: Csipkerózsának „átnőve bíbor pap- lanán / árad el éj sötét haja”. Babitsnál fullasztóan mély a párna, ólmos súlyú 16 Vö. Rába 1981.204. 17 It 1975/2. 457. 18 Nyugat 1924. jan. 18. 2. sz. 87-91. 47
