Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
BÁRSONYSZÉK VAGY TÜZES TRÓN Babits presztízsváltozásai a Baumgarten Alapítvány kurátoraként
meggyengíthető, s az ellene folytatott kampány igazságos ügy.”58 József Attila Az Istenek halnak, az Ember él című kötet fogadtatását túlzottan jónak, hízelkedőnek találta. Ne feledjük: ez volt az első olyan verskötet, mely a díj életbelépése után megjelent. Mindenki sanda szemekkel méregette a másikat, ki ír kritikát úgy, hogy közben titokban ne a költő-kurátor zsebére lesne. Egy művészi válság-periódus (melyről nem lehetett tudni, hogy átmeneti-e) termékeként egy viszonylag egyenetlenebb színvonalú, poétikai problémákkal küzdő kötet jelent meg, melyben az életmű szempontjából kiemelkedően jelentős versek mellett (például Cigány a siralomházban, A gazda bekeríti házát, Psychoanalysis Christiana) kevésbé sikerült alkotások is vannak (például Babylon egerei, Elég a kóstoló, Ritmus a könyvről.59 A könyv olyan értelemben kapott pozitív fogadtatást, hogy a recenzensek60 a gyengébb versek említését, kritikáját kikerülték. Minden bizonnyal a dicséret ceruzáját sem nyomták volna meg ennyire erősen, s a kritikai visszacsapás sem lett volna ennyire heves, mint ahogy történt, ha nincs a Baumgarten-díj, s a mellé párosuló frissen megszerzett társszerkesztői szék a Nyugat élén, ráadásul Ignotus nevének levételével párosítva. „Babits Mihálynak szóban forgó verseit úgy körülajnározták, mintha a kritika kisdedek majálisa volna”- fogalmazza meg vádját József Attila. Szinte erkölcsi küldetésének érzi, hogy kivonja magát a talpnyalók táborából. Az írás megszületésének van egy másik, közvetlen, személyes oka is. Ekkor közölte a Nyugat Németh László megsemmisítő kritikáját József Attila frissen megjelent kötetéről.61 Ez volt az első olyan szám, melyet Osvát halála után Babits Móricz Zsigmonddal együtt főszerkesztőként jegyzett. Súlyosbító érzelmi körülmény volt ez a fiatal költő számára. Németh Andor érzékletesen idézi fel az érzelmi hatást, amit a recenzió elolvasása keltett József Attilában: „Az olvasóra bízzuk, képzelje el, mit érzett a fiatal költő, mikor a Nyugat friss számát izgatottan fellapozva, e fölényesen szánakozó sorokat, melyek mint szemetet fricskázzák ki az irodalomból, megpillantotta. Ha azt mondjuk, hogy előbb elsápadt, aztán fülig vörösödött, hogy reszketni kezdett, hogy ájuldozott a felháborodástól, keveset mondunk. A fogait csikorgatta dühében, szemét elborította a vér, ölni akart. Az volt az érzése, hogy megfullad, ha nem áll a sértésért bosszút. És nem a bírálóra haragudott, hanem 58 JATC II. 212. 59 A Ritmus a könyvről a kötet függelékekének (Újabb versekből) részeként jelent meg, nem is került bele az Összegyűjtött versek szövegébe. 60 Illyés Gyula: Az Istenek halnak, az ember él. Babits Mihály új versei. Nyugat, 1928. dec. 1. 23. 703-709.; Németh László: Három verskötet. Erdélyi Helikon, 1929. jan. 1. sz. 67-69.; Rédey Tivadar: Az istenek halnak, az ember él. Debreceni Szemle, 1929. márc. 3. sz. 113-119.; [Bálint György] B. Gy.: Babits Mihály: Elet és irodalom.. Az istenek meghalnak, az ember él. Az Est, 1929. dec. 17. 287. sz. 2. 61 Németh László: Nincsen anyám, se apám. József Attila versei. Nyugat 1929. dec. 1. 22-23. sz. 241
