Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„LELKEMBEN BAKHÁNSLÁRMA TOMBOL” A fiatal Babits dionüszoszi és apollóni verseiről

két szerzőt külön-külön elemezve már többen kutatták az apollóni-dionüszoszi kettősség lehetséges forrásait, s érdekes módon e két szálon futó kutatás olyan közös eredményt szült, mely számunkra rendkívül tanulságos. Mind Nietzsche, mind Michelet esetében a Heidelbergben tanító, az antikvitás vallásairól, a szimbólum és mitológia kapcsolatáról könyvet író német filozófus, Creuzer Symbolik und Mythologie der alten Völker, besonders der Griechen művében43 olvasható koncepciót jelölték meg ihletőként. Egyrészt többen is felhívták a figyelmet arra, hogy Nietzsche az Apollón és Dionüszosz közti polaritás megfogalmazására Creuzer müvétől is kaphatta az inspirációt,44 másrészt több mü is született az első kiadás után gyorsan megjelenő francia fordítás jelentőségéről, arról a hatásról, melyet a Symbolik az egyes korabeli francia szerzőkre, köztük Michelet-re, gyakorolt.45 Babits nem ismerhette e kutatási eredményeket, azonban ettől függetlenül is felvillanyozó lehetett a két létszemléleti kategória hasonlósága és értelmezésük egymásnak ellentmondó következtetése, mely arra ösztönözhette, hogy az apollóni és dionüszoszi létszemlélet költőileg megformált, egymástól távol álló világát, mint egyenrangú, alternatív kifejezési lehetőséget mutassa fel önmaga számára, egy időben.

Babits kedvelte, s filozófiailag is fontosnak tartotta a lehetséges alternatívák együttes átgondolását, a dolgok több szempontból való áttekintését. Dienes Valéria a költő gondolkodói alkatának épp ezt a vonását rajzolja meg rendkívül érzékletesen visszaemlékezésében: „Sugárzanak belőle az ellentétek. Jelenléte maga az élő nyugtalanság. Az a benyomásom, hogy mihelyt állást foglal valamiben, álarcot visel. [...] Nem egyszer hallottam, hogy miután álláspontját megvédte, ellenfelét meggyőzte, mosolyogva hozzátette: de azért az ellenkezője is lehet igaz.”46 Életének másik, filozófiai és művészeti szempontból érzékeny tanúja, Szabó Lőrinc is hasonlóan jellemzi „örökké izgatott, örökké bontó-építő” szellemét: „Fogékonysága semminek sem tudott kitérni [...] tételei kérdőjeles állításokkal” van43 Creuzer, Georg Friedrich: Symbolik und Mythologie der alten Völker, besonders der Griechen. III. Leipzig Darmstadt, 1812. 100, 170, 177.

44 Colli, Giorgio: La Sapienzagreca. Milano, Adelphi, 1977-1988.1. 38-39.; Pfotenhauer, Helmut: Die Kunst als Physiologie; Nietzsches ästhetische Theorie und literarische Produktion. Stuttgart, 1985. 36, 242. Tennészetesen Nietzche koncepciójának eredetét sok más filozófiai hatásra is visszavezetik, mi most csak a Creuzerre vonatkozó filológiai adatokra utalunk.

45 Sohnle, Werner Paul: Georg Friedrich Creuzers Symbolik und Mythologie in Frankreich eine Untersuchung ihres Einflusses auf Victor Cousin, Edgar Quinet, Jules Michelet und Gustave Flaubert. Göppingen, A. Kummerle, 1972. Sohnle hosszú fejezetet szentel Creuzer Michelet-re kifejtett hatásának, s ezen belül a La Bible de l’Humanité koncepciójával külön is foglalkozik (98-120, 121-125.) Haac, Oscar A. Jules Michelet. Twayne’s world authors series. France. Boston. Twayne Publishers, 1982. Haac egyenesen Michelet heidelbergi tartózkodására vezeti vissza a koncepció születését, amikor Creuzerrel személyesen is találkozott. (139.)

46 Dienes Valéria: Ilyennek láttam. In: Haza a telepre 276-278.

20