Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„LELKEMBEN BAKHÁNSLÁRMA TOMBOL” A fiatal Babits dionüszoszi és apollóni verseiről

nak teli.47 A. Játékfilozófia című esszéjének is egyik gondolati eredménye, hogy mikor Szókratész mondandójának végére ér, melyben a dolgok differenciálódását tüntette fel az élet alapirányának, s barátját, Phaidroszt már-már meggyőzte igazáról, gyorsan hozzáteszi: „Hisz az egészet megfordítva is elmondhattam volna. ”48 Ez a kettősségre törekvő, ellentételező szemlélet valósul meg a Theosophikus énekek kettős építkezésében, ahol a keresztény és az indus világnézet kap költői kifejezést párhuzamosan, vagy a Strófák a wartburgi dalnokversenyből című versnek Wolfram és Tannhäuser egymást ellenpontozó szerelmi ikermonológjaiban, vagy a Két nővérben, ahol az emberi individuum két meghatározójaként a „fekete Bánat” és „vérszínü Vágy” fonódik össze és kergeti egymást vég nélküli körforgásban.

E kettősségre való érzékenység jut kifejezésre a Hegeso sírja és a Bakháns- lárma kétpólusú világában is. Az apollóni és dionüszoszi létszemlélet kettős kategóriájának Babitsra revelativ erővel ható, nietzsche-i felosztásán túl minden bizonnyal a vele feleselő, frissen olvasott, michelet-i értelmezési mód is ösztönözhette a két létszemlélet egyidejű, de egyúttal önállóan is értelemezhető megvalósítására. A görög kultúrában való fogarasi megmerítkezés ezzel a filozófiai élménnyel kezdődik, s ez a kettősség hatja át a későbbi, görögös költeményeket is. Babits a következő években ugyanis visszatérő következetességgel kísérletezett azzal, hogy e két szemlélet szerint alkosson verseket. Hiszen a Nyugat-esten, 1910. február végén felolvasott, híres görögös versfuzérének egyike, a Klasszikus álmok, már címével is utal Nietzsche fentebb leírt apollói meghatározására. Ez az utalás különös megerősítést kapott volna azáltal, hogy Babits e vers címét szerette volna második verskötetének címéül is választani. A Klasszikus álmokkal párban, egy-két napon belül született, és vele együtt került felolvasásra zl Danaidák, mely éppen ellenkezőleg, jellegzetesen a dionüszoszi létszemlélet alkotása. Az álmok klasszikus hexameterrel jellemzett világa helyett az alvilág látomásával telített versben a bűnös asszonyok a görög kórusok mintájára szólalnak meg, ára- dóan hosszú sorokban, hasonló funkcióban, mint azt Nietzsche határozza meg A tragédia születése című művében. Szerinte a kórusok megszólalása a két létszemlélet küzdelmének egy fontos szakasza, „nyílt és eltökélt hadüzenet a művészet területén minden naturalizmus ellen”.49 Míg Nietzsche és (vele ellenkező póluson) Michelet határozottan állást foglalnak egyik vagy másik létszemlélet mellett, Babits éppen ellenkezőleg, mindkettőt saját, alternatív kifejezési lehetőségeként éli át és formálja meg. A „Lelkemben bakháns lárma tombol” dionüszoszi szenvedélye ugyanúgy része költői világának, mint a „Klasszikus álmok az én lelkem bús álmai: fáradt / gondolatom szeret ölteni hosszuredőzetü tógát” apollónian kiegyensúlyozott gondolata.

47 Szabó Lőrinc: A költő. In: B.-Emlékkönyv 11.

48 Babits Mihály: Játékfilozófia. Nyugat 1912. jún. 16. 12. sz. In: BMET I. 311.

49 Nietzsche 1986. 64-65.; vő. Rába 1981. 296.

21