Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„KÉREM, KÜLDJE EL NEKEM ÖSSZES MŰVEIT” Egy legendás Osvát-levél nyomában
tem haza Bpestről, hol sokat fordultam meg irodalmi és művészi körökben, s ahol egyébről sem beszéltek, mint a Nyugat-ban megjelent verseidről.”30 A kedvező fogadtatást érzékelve november folyamán Osvát vérbeli szerkesztőként nem veszteget el további heteket, nem vár arra, hogy felkérő levelére Babits fogarasi versküldeménye megérkezzen, hiszen ekkor már birtokában vannak a Juhász révén korábban átadott kéziratok. Eközben a konzervatív sajtó hasábjain sokasodnak a modernek ellen indított támadások, ekkor lobban fel Ady duk-duk afférja is. Osvát dönt. Olyan fontosnak tartja letenni a garast Babits mellett, hogy miközben a költő Fogarason még válogatja „összes műveit”, december 1-én a Nyugatban újabb csokor költeményt jelentet meg tőle: Az örök folyosó, Sunt lacrimae rerum, Hegeso sírja, Szőllőhegy télen. Sőt lehozza a frissen megérkezett Halálesztétikáról írt recenzió szövegét is. Láthatjuk tehát, hogy Babits évtizedek múltán rosszul emlékszik, mikor az Örök folyosó című versét úgy olvassa fel Osvát jubileumán, mintha az a fogarasi küldemény alapján jelent volna meg a lapban. Az első komoly versek publikálása a Nyugatban nem a híres levélváltásnak köszönhető. A történet másik fontos részét, a fogarasi küldemény tartalmát is többé kevésbé pontosan tudjuk rekonstruálni az Osvát-hagyaték kéziratai alapján. Babits ebből az alkalomból adta postára Osvátnak azt a két részből álló, korábbi versgyűjteményt, melyet 1906 márciusában és augusztusában két baráti levél részeként még Kosztolányinak állított össze. A duplikátok hiányával küzdő Babits azért ezt a versösszeállítást küldte Budapestre, mert az ebben a levélben szereplő költemények jelentős részét már korábban bemásolta kéziratos versgyűjteményébe, az Angyalos könyv második füzetébe. A kommentáló szövegekkel megtűzdelt verseket a Babits-Juhász-Kosztolányi levelezése kötet 1959-ben természetesen nem közölhette, Rába György Babits-monográfiája sem támaszkodhatott tartalmukra, hiszen a kéziratok Elek Artúr hagyatékának részeként Osvát ládájában ismeretlenül szunnyadtak sokáig, hírük Babits kéziratainak katalógusában, teljes szövegük 1998-ban a kritikai kiadásban látott napvilágot.31 1906 tavaszán, mikor Babits először adta postára versgyűjteményét, Kosztolányi ujjongó örömmel fogadta: „A postás keltett föl álmomból, s friss, üde, hajnali üdvözletként hozta nekem a maga ifjúságtól és erőtől duzzandó írásait s én ott azon lustán és álmosan hozzáfogtam a silabizáláshoz, s olvastam, faltam szélesre húzódott érzéki pofával, tág orrlyukakkal; [...] Most pedig megfürödve az ön lelkének és költészetének forrásvízhabjaiban, nem ebédelek, hanem levelet írok önnek, az ön verseiről s zengem a dicséretét a maga levélstílusában, az öntől lopott lanton...” , majd többoldalas és lelkiismeretes kritikát ír barátjának,32 mely30 BML 1907-1909. 166. 31 BMKL 1993. 266-267.; BML 1890-1906. 202-234.; 255-266. 32 BML 1890-1906. 236-242. 203
