Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„KÉREM, KÜLDJE EL NEKEM ÖSSZES MŰVEIT” Egy legendás Osvát-levél nyomában

ben cím szerint is említi a versek nagy részét. Az első küldemény 12 fóliós és 24 verset tartalmaz: Szalmacséplés; Strófák a Wartburgi dalnokversenyről; Házimulatság; Recanati; Tájkép; Arany: Csaba töredékei olvasásakor; O éjszaka!; Aliscum éjhajú lánya; A halál automobilon; Miként szélcsendben a hajó; Régi szálloda; Tüzek; Primitív; Desperata invocatio; A bús rom; Ki tesz, ki vesz...; Tu es, mon amié...; Paris [Párizs címen jelent meg]; Anyám névnapjára [Anyám nevére címen jelent meg]; Találka előtt [a Paysages intimes 7. darabjaként jelent meg]; Nevessetek!', Wayside Inn [Golgotái csárda címen jelent meg]; Márciusi reggelen.

A második Kosztolányinak szóló versösszeállítást 1906. Ilona napján (aug. 18.) Babits egy francia nyelvű verses levélhez csatolja (Mon eher ami\), melynek szövegét Belia György is közölte, hiszen ez a kézirat a Babits-hagyaték részeként már 1959-ben ismert lehetett,33 ezt ugyanis Babits utóbb nem küldte el közlésre Osvátnak. A második verscsokor valamivel rövidebb, mint az előző, 10 versből áll: Névjegyemre; Ad animositatem sapientum; A pályaudvaron; Gretna Green; S'en est fait...; Dactylusok a Pomeroy-eljárásra; Emléksorok a régi pécsi Madarász-uszodára [Emléksorok egy régi pécsi uszodára címen jelent meg] ; Féte galante [Gáláns ünnepség címen jelent meg]; II faut rire...; La Bruyére-ből; Szép kikelet... A küldemény napokon belül most is hasonlóan lelkes fogadtatásban részesül. „Nem túlzók, ha azt mondom, hogy az irodalmi piacok nagyszájú kofái között elfásult lelkem csak még önben bízik s Önt látva én is erőre kapok. Ön, édes barátom, a mi nagy és nemes fajunknak megtestesült genialitása. Petőfi unokája. Egy kölyök-Arany!”34 Később Babits többszöri unszolására Kosztolányi visszaküldi a becses kéziratokat, melyek tehát ezért lehettek nála évekkel később Fogarason.

Ehhez az 1906-ban két részletben letisztázott verscsokorhoz csatolja hozzá Babits 1908 őszén többek között Browning Pippa passes című költeményének fordítását is, és végül együtt küldi őket el Budapestre.

E valóban kötegnyi kéziraton kívül az Osvát-hagyatékban található még néhány olyan különálló lap, melyekre Babits több verset és fordítást valószínűleg egyenesen erre az alkalomra másolt le. Mindegyiken külön szerepel az aláírása, néhány versnél a dátum is: Pro mortuis Ignotis [Esti imádság címen jelent meg]; Modern költészet; Ősz; Festett cél, puszta semmi, [Sok súlyos álom\; Álom [az Illusztrációk mindenféle könyvekhez részeként jelent meg: 1. Világhistória] (OSzK Fond 253/921). A nagy szobában; Musset: Pepita repetita; Verlaine: Un grand

33 BJKL 134-136.; a BML 1890-1906. tévesen különálló levélként tünteti fel (267.; 528.), pedig a francia szöveg értelme és Kosztolányi válaszlevele egyértelművé teszi a küldemény és a francia verses levél összetartozását.

34 BML 1890-1906. 270-271.

204