Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„LELKEMBEN BAKHÁNSLÁRMA TOMBOL” A fiatal Babits dionüszoszi és apollóni verseiről

dezte sajtó alá a kiadatlan szövegeket (utóbb kiderült, hogy alaposan átdolgozta, meghúzta őket), és ő rendelkezett a napló intim vonatkozásainak 1950-ig tartó zárolásáról is. Az átírás nélküli kéziratok és a személyes feljegyzések publikussá válása természetesen új lendületet adott a kutatásnak, s a megjelenő monográfiák közül több is Michelet nőkről alkotott képét választotta tárgyul, s azt, hogy személyes életének ez a mindent feldúló fordulata milyen nagymértékben hatott szemléletének, stílusának, műveinek alakulására. A napló fényében, többek között, a nők történelmi szerepével kapcsolatos hol mereven konzervatív, hol modernül felvilágosult nézetei is új dimenziót kapnak, s a háttérben egy mindent átfonó, szenvedélyes szexualitás képe rajzolódik ki.39 Roland Barthes is külön fejezetet szentel Sa máj esté de la Femme (A nő őfelsége) címmel a téma elemzésének, s a Michelet müveiben és naplójában jelenlevő érzékiséget találóan a szenvedélyes szemlélés, a látás s nem a beteljesülés erotikájaként jellemzi, „a szerelmes Michelet, a kielégült Michelet nem más, mint a voyeur Michelet”.40 Ez a kínlódó, vágyakozó, elfojtott érzékiség süt a bacchanáliák nőalakjainak leírásából is. Bár Babits természetesen nem tudhatott e konkrét életrajzi részletekről, de a sorok közt megbúvó szenvedélyre, a saját belsejében is dúló érzelmi forrongás rokonaként, nyilván felfigyelt. Hiszen a „sápadt, vérivó leányok” erotikusán lenyűgözött, már-már pornográf, ám látens viszolygással és felszínretörő bűntudattal átfont világa, vagy a Két nővér, a „fekete Bánat” és a „vérszinü Vágy”, paradoxonokból építkező, vonzóan romboló női párosa41 hasonló intenzitással ellentmondásoktól feszülő, mint az extremitásokra elfojtottan figyelő Michelet nőképe. Minden bizonnyal ezek a lappangóan jelen lévő, közös vonások is ösztönözték Babitsot választásában, hogy a bacchánsnők tomboló, erotikus világát használja fel lelkiállapotának jellemzésére.

Michelet 1864-ben írt szövegei, Apollón és Bacchus világának szembeállítása, Nietzsche 1872-ben megjelenő gondolatmenetével,/! tragédia születése című művel párhuzamba állítva válnak azonban igazán fontossá. Egymástól függetlenül, de egy évtizeden belül létrejött kettős felosztásuk, mint egymás tükörképei néznek szembe: hasonló a leírás, de fordított az értékelés pólusa. Honnan ez az első pillantásra meglepő hasonlatosság? Sem a Michelet, sem a Nietzsche szak- irodalom nem foglalkozott sokat e kérdéssel. Tudomásunk szerint egyedül Angéle Kremer Marietti az, aki felfigyelt rá, s ő a kettős polaritás közös eredetét egyenesen ókori tőre, Plutarkhosz hasonló felosztására vezeti vissza.42 Azonban mind39 Calo, Jeanne: La création de la femme chez Michelet. Paris, Nizet, 1975.; Cabanis, Jose: Michelet, le prétre et la femme. Paris, Gallimard, 1978.

411 Barthes: Michelet. 114.

41 A Vérivó leányok c. vers teljes szövege a Levelek írisz koszorújából (1909) c. kötetben jelenik meg először, a Két nővér c. vers pedig a Nyugatban (1910.1. márc. 1. 5. sz. 295.)

42 Angéle Kremer Marietti: La démesure chez Nietzsche: hybris ou sublime! Revue Internationale de Philosophie Pénale et de Criminologie de l’Acte, N° 5-6; 1994. 69-84.

19