Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

KRITIKÁTLAN KRITIKA Kosztolányi szemináriumi bírálata Babits verseiről

pozitívan fogadott, hiszen a „kritikátlan kritika” kifejezés erre enged következtetni. Vagyis olyan véleményt (= kritikát) mondott róla, mely inkább elismerő, mint elítélő lehetett volna (= kritikátlan). Vajon mikor és hol hangzott el ez a „kritikátlan kritika”?

Kosztolányi két héten belül megírja részletes levelét a Babits által küldött „szellemi koszt”-ról. Az elküldött költeményeket valóban ismerősként fogadja, s az újraolvasás nyújtotta élvezetet hangsúlyozza. „A kéziratok hozzám juttatásának meg volt tehát a célja, mert újra szemükbe nézhettem azoknak a daraboknak, melyekre annak idején kritikát mondani nem tudtam, talán a meglepetésnél, talán a velem született közönségesség-irtózat<a>nál fogva, hogy találó, talpraesett észrevételeimet nem megvetendő közhelyekbe szorítsam. Ez még most is üldöz s talán nem hagy el sohasem! Nem baj; a költeményeket újraolvastam és élveztem.” Levelét folytatva részletesen kitér a körülményre is, mikor először találkozott e szövegekkel: „Az a pár intelligens ember nem sok gyönyört merített belőlük s még most is elfintorodva áll az orruk az erős és különös tápláléktól; de az én edzett gyomrom teljesen bevette és megemésztette.” Vagyis mások fanyalgó ítéletével szemben Kosztolányi kiállhatott Babits költeményeinek érteke mellett. Annyira biztos abban, hogy társa pontosan emlékszik véleményére, hogy annak tartalmi változására is utal, s közben megismétli Babits szófordulatát a „kritikátlan kritiká”-ról: „A második elolvasásnál a költemények rangfokozat szerint való elrendezésében nagy változás állott be: a dekadens izüeket félretettem s inkább az egyszerűeket emeltem ki, melyeket azelőtt én - s talán ön is - figyelemre sem méltattam; úgy hogy most szememben a »Bomoljatok ti«5 kezdetű vers sokkal fölötte áll a kritikátlan kritikámban magasztaltakon.”6

Babits és Kosztolányi félszavakból is értik egymást: mindketten pontosan emlékeznek a „kritikátlan kritika” megírásának és elhangzásának körülményeire, vagyis egy olyan eseményre, mely feltehetőleg kapcsolatuk szempontjából igen jelentős lehetett. Kosztolányi ironikusan a hallgatóságra is utal „pár intelligens ember”-ről beszélve, aki „nem sok gyönyört merített” a versekből. Babits levelezésének kritikai kiadása a levelekben keresi a történtek előzményét,7 pedig minden bizonnyal egy szerencsés módon fennmaradt kézirattöredék több magyará5 Bomoljatok ti... kezdetű vers nem ismert ebből a korszakból, ám Némúljatok, ti bomló idegszálak... kezdetű igen. Feltehetőleg a bomoljatok igét az idegszálak jelzőjévé alakította át a költő. A vers korábbi tintaírású tisztázata az Angyalos könyv első füzetében, a Troubadour-kor c. ciklus [1902.] nov.-decz. c. részének darabja (OSZK Fond III/2356. 7. f. verzó), későbbi tintaírású tisztázata az Angyalos könyv második füzetében a Szonettek és canzonék. c. rész II. Canzonék. c. ciklusának 1. darabja (OSZK Fond III/2356. 30. f. rektó-verzó), a vers szövege alatt Babits tintaírású datálása: (1902. nov.-dec.). Vagyis a keletkezés időpontja, mely korábbi mint a levél dátuma, valószínűsíti, hogy erről a versről lehet szó. V.ö. BML 1890-1906. 434.

6 Kosztolányi levele Babitsnak [Szabadka, 1904. aug. 1.] In: BML 1890-1906. 88-89.

7 BML 1890-1906. 421.; 432.; 434.

190