Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„NEM TAKART SEB KELL, INKÁBB FESTETT VÉRZÉS!” Ady és Babits kapcsolata a Nyugat első éveiben

maradt tüske, s amikor Ignotus pár hónap múlva dicsérő kritikát ír Babitsról Über Verse címmel a Pester Lloydban,6 azonnal szót emel Hatványnál: „Előre félrevertem a harangokat, s most senki se hiszi el, hogy baj van. Többet mondok neked: a hozzám legközelebb állók is elhagytak, mint Ignotus egy tegnapi levele s a Babitsról írott P.LL-i tárcája mutatja. Nálunk büntetlenül még barátaink szemében és szívében sem lehetünk valakik.”7 Berlinből érkezik Hatvány csitító válasza: „Ne hidd, hogy Ignotus haragszik rád, vagy nem szeret. Csak szereti Babitsot is. Ezt én is megteszem. Ami nem von le semmit irántad érzett bámulatomból és abból az érzésből, hogy számomra te vagy: Magyarország.”8

Babitsban mély nyomokat hagyhatott a félreértés, mert a nyilvánosság előtt két alkalommal is feleleveníti a történteket. 1923-ban a Magyarország hasábjain, kettejüknek a háború évei alatt kialakuló harcostársi, baráti viszonyát hangsúlyozva kitér a kezdeti feszültségekre is. Itt Adyról kialakított saját, fiatalkori, elítélő véleményét szebbé stilizálva, csak Ady kezdeti „ellenérzés”-eit említi meg: „O maga eleinte talán némi ellenérzéssel tekintett rám, egy versemet egyenesen ellene irányulónak érezte, alap nélkül, s haragudott közléséért rám és a Nyugatra. De nagyszerű ítéletét nem sokáig homályosíthatták el ezek az érzések.”9 Egy prágai tudósító kérdésére 1926-ban hosszabban is kitér kettejük kapcsolatának alakulására. Itt Babits részletesen elmeséli a szonett körüli bonyodalmakat: „Egyetlen egyszer volt félreértés közöttünk, ami átmeneti elhidegüléshez vezetett. Még Fogarasról küldöttem a Nyugatnak Arany Jánoshoz című versemet, amelyben néhány célzást tettem a modemekre. Egyes kitételeket Ady magára vette [sic!], pedig nem reá vonatkoztak, hanem a környezetére, amelyet ő maga sem becsült sokra. Ady mégis megharagudott, sőt mindent elkövetett, hogy a Nyugat ne közölje a verset, ami azonban mégis megjelent. Ez volt tán a legnagyobb incidens, ami közöttünk volt.”10 S bár a részletekre tévesen emlékszik Babits, hiszen Ady nem mehetett be személyesen a Nyugat szerkesztőségébe, lévén, hogy akkor éppen Párizsban volt, de költőtársa elégedetlenségét bizonyosan, saját maga vétlenségének érzését pedig feltehetőleg hűen adja vissza. Az 1929-ben kirobbanó Ady-revízió során, amikor nyilatkozataiban tudatosan csak kettejük kapcsolatának pozitívumait helyezi előtérbe, nemcsak bajai szidalmazó levelét zárja el az olvasók elől, megtiltva Kosztolányinak, hogy publikálja azokat, hanem szándékosan hallgathat e korai incidens körülményeiről is. Majd csak betegágyán, egy baráti látogatás alkalmával fogja felidézni újra a konfliktust. Ekkor is határozot6 Ignotus: Über Verse. Pester Lloyd 1909. ápr. 11.

7 Ady Endre levele Hatvány Lajosnak, [Párizs, 1909. ápr.] In: HLL 65.

8 Hatvány Lajos levele Ady Endrének, [Berlin, 1909. ápr. 22.] In: HLL 66.

9 F. I. [Fazekas Imre]: írók vallomásai: Babits Mihály. Magyarország 1923. dec. 8. 278. sz. 5. In: Itt a halk 119.

10 Sándor Dezső: Riválisának tartotta-e Ady Endre Babits Mihályt? Beszélgetés Babits Mihállyal. Prágai Magyar Hírlap 1926. jan. 31. 25. sz. 7-8. In: Itt a halk 156

181