Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„KELETRE, KELETRE” Politika és műértelmezés egy Babits évfordulón
tésről tanúskodik.20 Életrajzi alapja pedig lehet egy valódi vonatkisiklás kalandja is, mely a távoli erdélyi városba való hosszú utazások során következett be. 1909 januárjában egy szerencsésen végződött vasúti baleset történt ugyanis Babitscsal, amikor a téli vakáció végeztével Szekszárdról Fogarasra utazott vissza. E dátum szerint a vers a korai expresszionista próbálkozások közé tartozik, s nem világnézeti, hanem pusztán poétikai jelentősége van. Hasonlóan átpolitizált értelmezése és datálása lett a [Ki járt már ki járt már Bergengóciába?...] kezdetű versnek is, melyre Szalatnai Rezső hivatkozik a Magyar Nemzet ünnepi megemlékezésében. Nézzük először a vers szövegét. Ki járt már ki járt már Bergengóciába? vagy a tengeren túl Óperenciába? Szegény magyar költő, dekadenciába, hadd bujdosson egyszer Óperenciába. A költő mesét mond a szegény ember legnagyobb fiáról, aki elmegy szerencsét próbálni, s nehéz útján a fülemüle madártól kér tanácsot. „Kicsi fülemüle, szép hajnali álom a messze szerencsét mondd merre találom?” „Forrás vize zubban keletre, keletre, az alatt fog nyílni sorsod kikeletre.” A hagyaték rendszerező áttekintésének eredményeként, a számítógépes adatbázis segítségével megtaláltuk a [Ki járt már ki járt már Bergengóciába?...] kezdetű versnek kéziratos lejegyzés szempontjából az ikertestvérét Guérin címmel, amely feltehetőleg szintén a tizes évek második felében született.21 Vagyis minden okunk megvan rá, hogy a népmeséi hangvételű Bergengócia-verset Babits költői eszközöket tudatosan váltogató, kísérletező korszakába soroljuk, és az egyetem végi vagy azt követő évek szülöttének tekintsük. Szalatnai Rezső ezzel szemben 1919-esnek tartja a költeményt. Cikkében, melynek címe Új vonások Babits portréján, hosszan méltatja Babits költészetét, humanista magatartását, végül Gál István új szövegeket feldolgozó munkájára hivatkozva e versből is idéz. „Együtt emelkedett nemzete nagy erőfeszítésével 1919-ben (egyetemi tanár lett Budapesten), s együtt hanyatlott le vele a Tanácsköztársaság bukása után, amikor megfosztották tanári katedrájától, állástalanul, jövedelem nélkül vergődött, nem is rövid ideig, évekig. Keserűségét Ki járt már című versébe foglalta. 20 MTA Ms 4699/1. 21 [Ki járt már ki járt már Bergengóciába?...] OSzK Fond III/l 969/40. tintaírású tisztázat, 340x210 mm; Guérin OSzK Fond III/l728/19. tintaírású tisztázat, 340x210 mm. 176
