Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„KELETRE, KELETRE” Politika és műértelmezés egy Babits évfordulón
[Idézi a vers első négy sorát.] Mi marad meg vigasztalónak? A fülemüle szava, amely azt jósolja: „Forrás vize zubban keletre, keletre, / az alatt fog nyílni sorsod kikeletre.” Cikkét azzal zárja, hogy ezek a versek „igazolják Babits őszinte magatartását, igazságosztó erejét, az az bátorságát”.22 Vagyis a keletről jövő fény, az ott váró jobb sors, mely akár a napfelkelte ősi toposzaként, akár a bibliai keletről fénylő betlehemi csillag hagyományaként is értelmezhető lenne, egyértelműen és kizárólagosan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom keleti pirkadásaként ideológizálódik át. Ezzel természetesen nem állítjuk azt, hogy a „balra” illetve a „keletre” nem rejthet magában akár politikai felhangot is, játékos oldalkacsintást jelezhet a radikális nézetek irányába, mindez az egyetemet frissen elhagyó Babits világnézetébe bőven belefér, ám a verseket a szovjetek igenlésének győzedelmes programjaként értelmezni súlyos tévedés.23 így kaphat egy téves datálás alapján a későbbi Babits szakirodalomban a „Ber- gengócia” mesebeli szó is további rejtett politikai értelmet: a válsághelyzetbe jutott országban az elvágyódás, a tiltakozás szimbólumaként tűnhet fel. A Tanácsköztársaság bukása után sokan hagyták el az országot, és elterjedt mondás lett, hogy jobb lenne Tasmániába menekülni, mint idehaza maradni. Babits is használja e fordulatot a Magyar költő kilencszáztizenkilencben című esszében: „Mennyivel jobb volna menni csakugyan Tasmániába...” A szövegközlést követő Babits-elem- zésekben az elvágyódás hasonlóan szimbolikus motívumaként értelmeződik immár a Bergengócia is a „Ki járt már” kezdetű versben.24 Az útjára indított hibás keletkezési időpont, mint egy lejtőn leguruló, és egyre nagyobbra hízó hógolyó, további téves értelmezéseket gyűjtött maga köré. Az értelmezési görgeteget elindító évszám alkalmi jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Gál István öt évvel később, ugyanezt a költeményt, egy más gondolatmenet szempontjából gyümölcsözőnek vélt, újabb irodalompolitikai magyarázattal, és egészen más évszámmal közli. Ekkor a Babits-kép újraértelmezéséért, a költő elfogadtatásáért vívott küzdelmében a népi szárny irodalmi hatásának bizonyítása tűnhetett ideológiai szempontból hasznosnak, ezért Illyés Gyula alakjához, és a róla 1932-ben írt recenzióhoz köti a Bergengócia-vers keletkezését. Ebben az évben Babits lelkes szavakkal üdvözölte a Három öreg című elbeszélő költeményt a Nyugat hasábjain. Ekkor történt - Gál értelmezése szerint kizárólag Illyés hatásának köszönhetően hogy az „addigi bonyolult kifejezés-rendszerét leegyszerűsítette, közérthetővé tette”. Hogy e hatás még jelentősebbnek tűnjék, Gál egy népi elbeszélő költemény bevezetőjeként mutatja be a [Ki járt már ki járt már Bergen góciába?...] kezdetű verset, bár semmi nem utal rá sem a szövegben, sem a kézira22 Szalatnai Rezső: Új vonások Babits portréján. Magyar Nemzet 1973. nov. 24. 23 Ugyanerről a problémáról 1. Kelevéz Ágnes: Nem bűnös. Babits és Edvárd király. Jelenkor 1997. Jelenkor, 1997. 7-8. sz. 696-702. 24 Sipos 1976. 177
