Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„KELETRE, KELETRE” Politika és műértelmezés egy Babits évfordulón
tos hang, amelyet megütöttek vele szemben, olyan légkört teremtett, hogy még halála kapcsán is, az elemi kulturális szabályokat, a kegyelet hagyományát figyelmen kívül hagyva, alpári cikkek jelenhettek meg róla. Mindez 1947 után könnyen nyíló lehetőséget adott arra, hogy (ekkor már masszív hatalmi alapon) a Révai József által felvázolt Petőfi-Ady-József Attila fővonal ideológiai konstrukció részeként Babitsot, és vele együtt a Nyugat úgynevezett „esztéta szárnyát”, kiszorítsák az irodalmi élet peremére. Babits ünneplése vagy évfordulóinak látványos elhallgatása, halálának és születésének alkalmából írt cikkeknek a száma és hangneme szinte egy hőmérő pontosságával mutatják elfogadottságának szintjét. Nyomon követhető, hogy az irodalompolitika által befolyásolt és sokszor központilag vezényelt megítélése miként süllyedt fagypont alá az ötvenes évek folyamán, s miként melegedett lassan-las- san a hatvanas, hetvenes évek során, hogy végül centenáriuma alkalmából, 1983-ban széleskörű rehabilitációja is megtörténjen. 1945 után az első, körülötte dúló vita egy olyan kultikusan fontosnak tartott tárgy körül robbant ki, mint a költő halotti maszkja. Cs. Szabó László a Maszk című cikkében négy éve elhunyt mesterére emlékezve a háború által felvetett legnehezebb kérdésekkel néz szembe: az élet és halál mezsgyéjén megszülető tárgyat, a halhatatlan műveket létrehozó művész halotti maszkját, önmagán túlmutató, szimbolikus jelentőségűnek látja. Pár nap múlva Horváth Márton a Szabad Nép hasábjain végletesen sértő hangon, e kegyeleti tárgyat kultuszrombolóan profanizálva ront neki Babitsnak, s művészetét habozás nélkül a félfeudális reakció „virágai” közé sorolja.2 Jellemző, hogy 1945-ben félbeszakad a Török Sophie által a Franklin kiadónál sajtó alá rendezett életmű sorozat közlése, s bár 1946-ban és 1947-ben, az államosítások előtt, a Nyugat kiadónál megjelenik egy-egy Babits-kötet (Az európai irodalom története, Jónás könyve), azonban ezt követően, kilenc éven át egyetlen könyve sem jöhet ki a nyomdákból. Csak 1957-ben látnak napvilágot müvei, igaz akkor egyszerre több is: válogatott versei, két regénye és irodalomtörténete. 1959-ben Babits végre helyet kap a Magyar Klasszikusok című sorozatban is, melynek két kötete elé Ke- resztury Dezső, kitérve minden ideológiai elvárás elől, olyan pozitív kicsengésű hat ívnyi előszót ír, hogy a szerkesztőbizottság szükségét érzi annak, hogy a maga eltérő, „marxista” véleményét, vagyis a hivatalos álláspontot, külön a kötet elé illessze.3 A hatvanas évek folyamán aztán sorra jelennek meg olyan tanulmányok, többek közt Rába György, Rónay György, Németh G. Béla, Belia György, Ne2 Cs. Szabó László: Maszk. Képes Világ 1945. máj. 23.-31. 4.; Horváth Márton: Babits halotti maszkja. Szabad Nép 1945. máj. 31. 5. 3 Babits Mihály: A gólyakalifa. Kártyavár. Bp. 1957. Európa - Szépirodalmi Kiadó.; Babits Mihály: Az európai irodalom története. Bp. 1957. Európa - Szépirodalmi Kiadó; Babits Mihály válogatott versei. Vál. Illyés Gyula. S. a. r. Belia György. Bp. 1957. Móra Kiadó.; Babits Mihály válogatott művei. 1-2. Vál. és bev. Keresztury Dezső. Jegyz. Belia György. S. a. r. Ungvári Tamás. Bp. 1959. Szépirodalmi Kiadó. 168
