Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„RÓMAI SZÓ KOPIK A SZENNYES AJKON...” Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai
Mihállyal kapcsolatban, s e vélt bűnösség jegyében hagyják majd ki a szöveget a gyűjteményes kötetekből. Kardos Pál Babits-monográfiájában, mely 1977-ben jelenik meg, egyszerűen köztudottként említi a betiltás okát, immár a forrás megjelölése nélkül: „ez a vers vagy inkább ennek egy sora (»római szó kopik a szennyes ajkon«) szolgált érvül (vagy ürügyül) az akkori romániai hatóságnak, hogy megtagadja Babits Mihálynak a beutazási engedélyt Erdélyben tervezett felolvasó kőrútjához. A »szennyes ajk« kifejezés kétségtelenül sérthette, sértheti ma is a román nemzeti érzést vagy legalábbis érzékenységet.”37 1983-ban, a Babits-centenárium alkalmából Pomo- gáts Béla a rehabilitálás szándékával ír összefoglaló tanulmányt Babits és Erdély kapcsolatáról; ő is kitér a Vásár című vers szerepének elemzésére. Egyrészt jogosan teszi fel azt a kérdést, mely romba dönt minden alaptalan vádat: „egy 1908-ban született költemény miként is meríthetné ki az irredenta fogalmát”, másrészt ő is a szakirodalmi hagyomány alapján bizonyított tényként fogadja el a vers marosvásárhelyi történetét.38 A vers hányattatott utóéletéről összegzésként leírhatjuk: valószínűtlen, hogy egy titkos dokumentum mégis lappangana valahol, mely az 1935-ös letiltás okaként a Vásár című verset jelölné meg, bár nem azt állítjuk, hogy ehhez hasonló arányú mértéktévesztés ne lett volna elképzelhető román részről a harmincas évek elmérgesedett légkörében, de ebben az esetben a vers cenzúrázása minden bizonynyal az ötvenes-hatvanas évekbeli magyar kultúrpolitikának a következménye, hiszen sem Babits, sem kortársai nem utalnak rá, nem háborodnak fel miatta, a Fogaras című esszé szövegének szoros olvasása pedig egy korai konfliktus leírását tárja fel. A félremagyarázások oka kettős gyökerű: egyrészt a rendkívül kényes román-magyar viszonyból, a román identitás hivatalos magyar megítélésének zavaraiból táplálkozik, a másik ok Babits Mihály személyének és költészetének megítélése körül folyó értékelési harc, mely a már életében kialakult kultikus tisztelettől az ötvenes évek kultúrpolitikájában gyökerező diabolizáló, elfogult ellenkultuszig terjedt, amikor minden lehetséges ponton kártékonynak ítélték nézeteit és befolyását. Ez utóbbi stratégia része volt Babits Erdély-képének eltorzítása, Fogarasról írt esszéjének előbb véletlen, majd tendenciózus félreértelmezése, mely összekeverte az 1908-as emlékeket az 1935-ös év eseményeivel, így válhatott egy impresszionisztikus, életképszerü vers a hatvanas évek folyamán a román-magyar viszony kényes pontjává, betiltandó és üldözendő művé. (2003) 37 Kardos 1972. 43. 38 Pomogáts Béla: Babits és Erdély. In: Laczkó 1983. 63. 166
