Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„RÓMAI SZÓ KOPIK A SZENNYES AJKON...” Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai

gáti szellemet, amelyen komolyan elindulhatott volna egy találkozás. Talán azért, mert megírta az európai irodalom történetét, amelyben bő helyet adott a román kultúra kincseinek is. Talán... De érdemes folytatnunk?”33

Nemcsak 1936-ban, hanem utólag sem derül fény titkos vagy elhallgatott részletekre, pedig ekkorra már világot látott a Fogaras című esszé is. Szentimrei Jenő a Babits Emlékkönyvben csak fájdalmas nosztalgiával, s nem újabb értesülések publikálásával emlékszik Babits beteljesületlenül maradt vágyakozására, hogy feleségével Erdélybe utazhasson: „Sényi kezdő lépései már-már sikerrel kecsegtettek, mikor - szinte adott jelre - felharsant a bukaresti sajtó gyűlölettől tajtékzó kórusa. Babits erdélyi körútját fájó szívvel le kellett venni a napirendről.”34 Török Sophie egy publikálatlan, Babits halála után írt visszaemlékezésében sem ir mást és többet, mint ami az eddigi sajtóközleményekből kiderült, pedig ő igazán jól ismerhette az esszé szövegét, és nyilván a színfalak mögötti eseményekről is jól informált volt: „Már szinte készen álltunk az útra, s a lapokból tudtuk meg, hogy a románok megtagadták a vízum kiadását.”35 Lehetetlen, hogy valaki keserűen vagy felháborodottan ne említené a Vásár című vers ürügyként való felhasználását, ha bármit is hallott volna róla.

A politikailag rendkívül merev és előítéletektől terhes ötvenes évek folyamán alakulhatott ki az a véleményem szerint téves nézet, mely Babitsban, sőt az ő „irredentizmusában”, vagyis a Vásár című versben kereste a betiltás okát. Bisztray Gyula, aki úttörő módon, 1956-ban példásan alapos filológiai igénnyel dolgozta fel Babits fogarasi éveinek történetét, értelmezte először úgy (még elítélő vélemény nélkül), mintha Babits az 1935-ös betiltás okáról írna két évvel későbbi, Fogaras című esszéjében: „A román nacionalista körök azonban ezt az irodalmi körutat nem engedélyezték. Vásár című költeményének (Fogaras, 1908.) egy félreértett és félremagyarázott kifejezését évtizedek múlva sem tudták megbocsátani neki. Babits hiába mentegetődzött e versével kapcsolatosan (Fogaras című 1937. évi cikkében is), viselnie kellett, éppen neki, a nemzetek közötti kölcsönös megértés és együttműködés apostolának, a sovinizmus vádját!...”36 Bisztray mintegy bizonyítékként fel is sorolja az eseménnyel kapcsolatos legfontosabb sajtóközleményeket, Dsida Jenő és Szentimrei Jenő tiltakozását, bár ezek, mint már láttuk, semmilyen utalást sem tartalmaznak a Vásár című versre. Nyilvánvalóan Bisztray amúgy alapos, helyi kutatásokon alapuló tanulmánya lehetett az alapja annak, hogy a továbbiakban már mint sajtódokumentumokkal bizonyított tényről írnak a vers bűnösségéről, hiszen ekkor minden rosszat könnyű volt elfogadni Babits

33 Ruffy Péter: Nem kaptak beutazási engedélyt a karácsonyi írótalálkozóra a magyarországi írók. Kudarccal végződött a biharfüredi közeledés: Változatok Babits körül. Brassói Lapok 1935. 299. sz. dec. 30. 4. In: Biharftired 219.

34 Szentimrei Jenő: Rólad álmodott, Erdély. In: B.-Emlékkönyv 96.

35 Téglás 2000/b 90.

36Bisztray 1956. 306.

165