Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„RÓMAI SZÓ KOPIK A SZENNYES AJKON...” Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai

redi találkozónak nem látom értelmét”, mert „mit ér a beszéd, amíg a kulturális együttműködés tényleges lehetőségére nincsen biztosíték, sőt remény sincs?”26 Babits álláspontja bombaként robban a magyar részről kialakult polémiában, melynek két karakterisztikus oldalát Herczeg Ferenc és Zilahy Lajos képviseli. Herczeg ugyanis károsnak tekinti e közeledést, mivel ez nemzetközi szinten azt a látszatot szülhetné, hogy a „magyar sérelmi politikának nincs komoly alapja”, míg vele szemben Zilahy felveti azt a tiszteletre méltó, ám az adott körülmények között naiv kérdést, hogy „van-e lehetőség arra, hogy ez az irodalmi mozgalom, a maga útjain teljesen függetlenítse magát a hivatali politikától. [...] Egymás felé közeledve a két irodalom csak akkor lépheti át a határokat, ha szellemi poggyászában semmiféle politikai mondanivalót nem rejteget.”27 Babits elvileg nyilvánvalóan Zilahy oldalán áll, hiszen együtt támogatták szeptemberben a közeledést is, ám végül mégis nemet mond. Lépése személyiségének kiemelkedő és szimbolikus jelentősége miatt sorsdöntő, hiszen ekkor publikálja Az európai irodalom történetét, melyben tudatosan „túlszállt a nemzeteken”, azt kereste, „amely minden közösség számára jelent valamit. Aminek értéke független helyétől.”28 A vitában pedig, amit a Nyugat hasábjain ekkortájt szerkesztőként indított a háború lehetséges kibontakozása ellen, a népek közti megértés szószólója lesz.29 Visszalépése miatt szinte a konferencia szervezésének értelme kérdőj éleződik meg, többen helytelenítőleg vagy helyeslőleg hozzá is szólnak a napi sajtóban, s ez a vita még jobban felerősíti a marosvásárhelyi kudarc jelentőségét.30

Az írótalálkozó végül Babits állásfoglalásától, a vele történtektől függetlenül is meghiúsul, hiszen a nemzetközi feszült politikai légkör valóban ellehetetlenítette a kulturális közeledésnek ezt a személyes szférán túlemelkedő, félhivatalos módját, a konferencia megszervezéséhez a román hatóságok nem adták hivatalos hozzájárulásukat. Utólag több cikk összegzi az események szomorú tanulságait, s mindegyik részletesen kitér a marosvásárhelyi Babits-afférra is. Idevonatkozó gondolatmenetüket azért érdemes részletesebben idézni, hogy kiderüljön: a letiltás körülményeit és jelentőségét elemezve ekkor sem merül fel, hogy a Vásár című versnek bármiféle szerepe lett volna a történtekben, hiszen akkor ez ellen a méltánytalan eljárás ellen tiltakoznának, ezzel szemben a cikkírók sokkal inkább a marosvásárhelyi szervezést okolják. Elsőként Egy mozgalom, amely elindult a megértés felé és megérkezett a félreértésig címmel hosszú szerkesztőségi

26 Herczeg Ferenc: Kultúra és politika. Pesti Napló 1935. 294. sz. dec. 25. 12 . In: Biharftired 179-181.

27 Zilahy Lajos: Válasz Herczeg Ferencnek. Magyarország 1935. 294. sz. dec. 25. 3. In: Biharftired 174-175.

28 EIT 1979. 10.

29 Babits Mihály: Mit tegyen az író a háborúval szemben? A Nyugat ankétja. Nyugat, 1934.12. sz. dec. 1-16. 553-554. In: BMETII. 455-456.

30 L. erről részletesebben in: Biharftired 179-289.

163