Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„RÓMAI SZÓ KOPIK A SZENNYES AJKON...” Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai
román kultuszminisztérium teljesen váratlanul az irodalmi körutat betiltja. A Babits szakirodalom ezt az intézkedést tulajdonította a Vásár című vers hatásának, azonban erre nemcsak a Fogaras esszében, hanem a korabeli sajtóvitában, levelezésben és a visszaemlékezésekben sem találunk adatot. Elsődleges forrás is áll rendelkezésünkre az üggyel kapcsolatban, melyet más, erre az eseményre vonatkozó levelekkel együtt 1967-ben Bustya Endre közölt saját fordításában. E hivatalos levélben 1935. október 3-án a Művészeti Kultuszfelügyelőség minden indoklás nélkül (vagyis a Vásár című vers említése nélkül) közli a Kemény Zsigmond Társaság Főtitkár Urával, Sényi Lászlóval a nemleges döntést: „Az önök f. év szeptember 17-i kérvényére hivatkozva van szerencsénk tudomásukra hozni, hogy a Minisztérium nem engedélyezi a kért előadások megtartását Babits Mihály író, magyar alattvaló számára.”22 Természetesen attól még, hogy az írásban nem szerepel hivatalos indoklás, lehetett volna az elhallgatott ok a Vásár című vers, ám erről egyetlen jól értesült erdélyi író sem tud, senki nem tiltakozik ellene, senki nem hozza szóba. A betiltásról a kolozsvári Keleti Újságban egy héttel a levél után, elsőként Dsida Jenő közöl vezércikket Hídverés, vagy hídrom- bolás címen, melyben csupán értetlenségének és felháborodásának ad hangot az „indokolatlan” döntéssel kapcsolatban: „Értelmetlen és fájdalmas csodálkozással állunk a kultuszminisztérium különös döntése előtt, mely eltiltja tőlünk, erdélyi magyaroktól Babits Mihályt. [...] Nehéz beletörődni, hogy a napipolitika rosszhiszemű gáncsvetése, sanda gyanakvása és indokolatlan bosszantani-akarása elrontotta a szép ünnepet.”23 Hasonló tartalmú nyilatkozatot tesz Babits is a Pesti Naplóban: „a Kemény Zsigmond Társaság, amely meghívott, kérte a hatóságoktól felolvasásom engedélyezését, de ezt minden indoklás nélkül megtagadták.”24 Az eset azért kap különösen nagy hangsúlyt, mert a vele párhuzamosan ,fíid- verés" jelszóval szerveződő román-magyar írótalálkozó kapcsán komoly sajtóvitát vált ki a betiltás ténye és annak következményei. Babits a Familia által megfogalmazott és szétküldött, öt pontból álló körlevélre még készségesen válaszol 1935 őszének elején. Lelkesen támogatja a tervet: „a váradi kezdeményezés nagy jelentőségű, igaz célt tűzött a zászlajára. Lehet-e vajon napjainkban nagyobb szolgálat, mint a megértés útjait egyengetni két nép között? S ki hivatottabb erre a szolgálatra, mint az író? Amit tehetünk, az talán egyelőre kevés. De ezt a keveset is meg kell tennünk.”25 A lelkes szavak ellenére decemberben a Biharfüredre tervezett román-magyar írótalálkozóra már nemet mond, és határozott hangú cikket közöl Nem megyek Biharfüredre címmel. Itt leszögezi, hogy „semmiféle biharfu22 Bustya Endre: Babits Mihály levélváltása Sényi Lászlóval. ItK 1967.1. sz. 79-81.; vő. KZSTL 558. 23 Keleti Újság, 1935. 233. sz. okt. 11. 1.; a cikket az ügy fontossága miatt a Nyugat is leközli, Babits Mihály erdélyi körútja. Nyugat 1935. 11. sz. nov. 392-393. 24 Nem engedélyezték Babits Mihály felolvasását Erdélyben. Pesti Napló 1935. 233. sz. okt. 12. 10. 25 Familia 1935. 5-6. sz. szept.-okt. 65. In: Biharfured (magyar fordításban) 89-91. 162
