Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„RÓMAI SZÓ KOPIK A SZENNYES AJKON...” Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai

»Római szó kopik a szennyes ajkon!«” A szöveg egyértelműen a fogarasi, a „helybéli román intelligenciával” való konfliktusról beszél, az anekdotikus hangulat is e korszakra utal. Mi is volt ez a konfliktus? „Fogarason azonban ebben nemzeti sértést és támadást láttak. Még tanácsot is tartottak, hogyan vehetnének elégtételt. Engem tekintettek ellenségüknek s véres magyar sovinisztának, holott nem volt nálam naivabbul Európa-hívö s nagyobb megvetöje minden sovinizmusnak és vadmagyarságnak.” A század eleji történet felidézése itt végződik, a kommentár keserűsége már a harmincas évek végéről való: „Amint most erre visszagondolok, az az érzésem, hogy talán minden ilyen nemzeti gyanú és sértettség és gyűlölet efféle kis ostoba félreértésekből eredhet. Mi menti meg ettől egyszer a világot? Talán mi, humanisták, akiknek mesterségünk az értés és megértés?”18 A nosztalgia és önirónia hangnemét összefonó esszében szó sincs a vers miatt megtagadott beutazási engedélyről, aktuálpolitikáról. Mint már említettem, a vers másodközlésben 1909. január 24. jelent meg a Fogaras és Vidékében, valószínűleg ez után lett a városban negatív visszhangja, bár a helyi kritikának írásos nyomát nem ismerjük: sem a fogarasi lapban, sem az iskolai értesítőben hírt nem találtunk róla. Feltehetőleg csak a személyes kapcsolatok szintjén zajlott az ügy. Babits visszaemlékezésének e bekezdését értették később félre: nem a századelő nemzeti ellentétének helyi megnyilvánulását olvasták benne, hanem az első világháborún túlesett, a Trianoni béke súlyos következményeit magánviselő 1930-as évekét, s a verssel való lokális román elégedetlenséget a magasabb szintű politikai események szférájába vonták.

Babits Mihály ugyanis 1935 augusztusában két felkérést kap párhuzamosan, hogy látogasson el Erdélybe. Egyrészt a Familia című lap nevében Tiberiu Moşoiu nagyváradi polgármester, Samarineau szerkesztő és Tabéry Géza egy közösen megírt és több példányban szétküldött körlevélben, kölcsönös eszmecserére szólítja fel a magyar és román irodalmi élet képviselőit, köztük magától értetődően az irodalmi élet vezető alakját, Babits Mihályt is.19 Másrészt ugyanennek a hónapnak a végén a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság nevében Sényi László küld egy meghívó levelet, hogy a híres költő tartson felolvasó estet Marosvásárhelyen.20 Babits pozitívan viszonyul az első kezdeményezéshez, valamint igazi nagy örömmel elfogadja Sényi ajánlatát is, sőt marosvásárhelyi utazását egyúttal összekapcsolná egy nosztalgikus, fogarasi látogatással. Régi, fogarasi tanártársától, Kontesveller Károlytól is kap meghívólevelet.21 Október legelején azonban a

18 Keresztülkasul 43—45.

19 Familia körlevele, 1935. aug. 20. OSzK Fond III/l264/7., közölve: Biharfüred 69-72.

20 Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság, Marosvásárhely, Bolyai-ház, 1935. aug. 24., aláírás: Sényi László, OSzK Fond III/l 549/1.; lásd Bustya Endre: Babits Mihály levélváltása Sényi Lászlóval. ItK 1967. 1. sz. 79-80.; KZSTL 179; Biharfüred 7-9. 1.

21 Kontesveller Károly levele Babitsnak, Fogaras 1911 IX. 14. OSzK Fond III/l 577/12., közölve: Bisztray 1956. 310.; Biharfüred 16-17.

161