Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„RÓMAI SZÓ KOPIK A SZENNYES AJKON...” Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai

Ugyanabban a félévben az olasz sikátor hanyag népe, a pécsi utcagyerek, saját lelke és a román vásározók tömege azonos jelzőt kap, vagyis láthatjuk, hogy általa nem sajátos, végletesen elítélő népi identitás kerül meghatározásra.

A „szennyes” szó használata másrészről összefügg a Fogaras környéki falvak és a benne élő emberek szegénységével, lehangoló szociális körülményeivel, melyről Fogaras című esszéjében, valamint életrajzi ihletésű Halálfiai című regényében többször is megemlékezik oly módon, hogy az ott élők ápolatlanságát kiemeli. Az utcán „sápadt parasztok, kilógó, piszkos inggel” láthatók - írja -, a környékbeli román falvak kékre festett, kémény nélküli házai pedig „nyomorba és szennybe”8 süllyednek, s a „vásár szennyes, balkáni sokasága”9 is része a képnek, összefoglalóan többször is a „barbár” szót használja az elmaradottság jellemzésére,10 * magát pedig, mindennek ellentéteként, hol Ovidiushoz hasonlítja, akit a Fekete tenger partjára száműztek, hol egy „ifjú rómaihoz”, aki „valami távoli provinciába” érkezik a civilizációt terjeszteni." A kulturális út szédítő meredélyét, melyet az iskolába kerülő diákoknak be kell járniuk, a következő fogarasi mondással jellemzi: „Bocskor, kilógó ing, s alig néhány magyar szó a fejben: így állítottak be Imre tanítványai szeptember elején az új iskolaépületbe [...]. - Az öregapja medve volt még, - mondták az ilyenekről Erdővárott. - Az apja csobán, a gyermek már ügyvéd lesz. - Imre teljes szívvel szegődött e különös evolúció szolgálatába.”12 A „római szó kopik” kifejezés „kopik” igéje is ebbe a képzetkörbe illeszkedik, s Babits latin nyelvtanári érdeklődésének szülötte, mely a római birodalom klasszikus műveltségére utal.

A latin és a román nyelv hasonlósága feletti töprengő csodálkozása több helyen is felbukkan műveiben. A vers fordulatai szinte szó szerint olvashatók a Halálfiaiban az önéletrajzi vonásokkal ábrázolt Sátordy Imre nyelvészeti élményeként: „Idegen világban élt: aminek csak szimbóluma volt az, hogy a lógós-üngű vad parasztok idegen nyelven köszöntötték az uccán; amiben elkorcsosult latin szavak csengtek vissza. Micsoda pikáns fantasztikum egy fiatal tanár füleiben, s még hozzá diákkora kedves regényeinek színpadán!”13 A fogarasi földrengés történetét elbeszélő egyes szám első személyű, tárcaszerű írásában is hasonló tartalommal és szinte azonos szófordulattal örökíti meg az „olasz szó” jelenlétét: „Sara bona! Bon sara! - süvegeitek móc parasztok az utcán, kísérteties, szép, majdnem olasz szó, a félvad, szűrös alakok ajkáról.”14 A „félvad, szűrös alak” és a „szennyes ajk” kifejezést ugyanannak a szociálisan leszakadt embertömegnek

8 Babits Mihály: Fogaras. Pesti Napló 1937. 293. sz. dec. 25. 33-34. In: Keresztülkasul 40.

9 Keresztülkasul 43.

10 Keresztülkasul 35, 41.

" Keresztülkasul 37, 35.

12 Halálfiai I. 62B.

13 Haláfiai I. 626.

14 Babits Mihály: Az én kisértet históriám. Az Est 1923. 113. sz. máj. 20. 6. In: BMNSz 229.

159