Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„RÓMAI SZÓ KOPIK A SZENNYES AJKON...” Egy Babits-vers román-magyar viszontagságai
a leírására használja, melynek archaikus jellege kíváncsisággal tölti el, a látványt „puskini exotikum”-ként jellemzi, s szinte romantikus borzongással tekint mindenre, ami körülveszi, s különbözik az addig ismert szőlőtermelői, városiasodó, szekszárdi életmódtól. Az „elkorcsosult latin szavak” és a „római szó kopik” kifejezések hasonlóak. „Cicero nyelvével” szemben, mely a klasszikus latin kultúra egyik csúcsa, a műveletlen, pörlekedő, vásári nép nyelve áll.15 Azt az életmódbeli, kulturális és civilizációs szintkülönbséget, melyet a hajdani római birodalom virágzása és a helyi román, szegény, paraszti életforma nyomora között lát, szimbólumként a nyelvek közti különbségre viszi át, s ebben az összefüggésben a román nyelvre, mint a latin nyelv elkorcsosult, tönkrement, elszegényedett változatára tekint, s nem mint egy önállóan formálódó, saját törvényeket kialakító, új nyelvre. A „kopik” ennek a szemléletnek az összefoglalása. Ha nemcsak a szavak kontextusát, hanem Babits korabeli szemléletét vizsgáljuk, akkor visszaemlékezéseiből, regényéből az is egyértelmű, hogy az erdélyi románokhoz tanárként sem viszonyult nacionalista előítélettel. Román tanítványairól Fogaras című esszéjében nagy szimpátiával beszél, okosságukat kiemeli: „Sokszor beszélgettem tanítványaimmal [...] Meglátogattam szállásaikat [...] Jámbor fiúk voltak, csodálatosan friss memóriával.” Majd önkritikus objektivitással hozzáteszi: „A felsőbb osztályokban többnyire belőlük került az eminens s nem a magyar tisztviselő csemetékből, akik elbizakodtak úr voltuk és anyanyelvűk előnyeivel, s inkább a labdával törődtek.”16 Saját századelejei állásfoglalását a sovinizmussal kapcsolatban - Sátordy Imre alakjának kölcsönözve véleményét - teljesen egyértelműen fogalmazza meg: „Imre nacionalizmusa távol állt a jelszavak és nemzeti színek sovinizmusától. Imrében nem lobogott a Bartha Miklós szelleme, de még csak a Bánffy Dezsőé sem; s nemcsak nemzetiségi kérdésekben kerülte ő a sovinizmust.”17 Hiába azonban minden állásfoglalás, az európai irodalom közösségét hangsúlyozó, a nacionalizmussal állandóan vitatkozó eszme- rendszer, az egész életmű üzenete, a két negatív töltetű szó („kopik”, „szennyes”) együttes használata felerősíti egymást, s ez tette lehetővé, hogy a mű egészéből kiragadott sor politikailag inkorrektként is értelmezhető legyen. A vers hányattatott utóéletének forrása is a nosztalgikus Fogaras című esszében gyökerezik. Itt idézi fel Babits egy rosszízű emlékét a szöveg fogadtatásával kapcsolatban: „Ismertem a helybeli román intelligenciát, pópát, ügyvédet, újságírót. [...] Egyszer még egy afférem is volt velük. Egy versemet félreértették, egy ártatlan verset: a vásár szennyes, balkáni sokaságát festettem le, melynek alacsony alkuiban »római szó kopik«. A havasok szűrös, halinás csődülete, mely ma is Cicero nyelvén ad-vesz és pörlekedik: micsoda élmény a fiatal humanistának! 15 Keresztülkasul 43. 16 Uo. 41-42. 17 Halálfiai I. 629. 160
