Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„LELKEMBEN BAKHÁNSLÁRMA TOMBOL” A fiatal Babits dionüszoszi és apollóni verseiről
s ehhez bele kell pillantani az egyéni élet borzalmaiba, ám mégsem kell elször- nyedni; a dionüszoszi önkívület hatása alatt ugyanis megsejthetővé válik az öröm elpusztíthatatlan, örök volta, s ez a metafizikai vigasz hirtelen kiszakít bennünket a változó jelenségek forgatagából. E két törekvés az álom és a mámor elválasztott művészi világaként is jellemezhető. Az apollóni a mértékletesen ésszerűt szimbolizálja, a dionüszoszi az alkotó, tomboló mámort, a kicsapongást. Babits ikerversei, a Hegeso sírja és a Bakhánslárma, e két, különböző módon megjelenő művészi világot jelenítik meg nagy művészi intencióval. Hiszen Hegeso alakja egy kétezeréves álom keretében jelenik meg, mely az apollóni létszemlélet sajátja, a másik vers pedig a mámor végtelen, belső világába vezet, mely a dionüszoszi egyik legfontosabb eleme. Az egyik vers művészi megjelenésének foglalata képző- művészeti, egy síremlék márvány táblája, ahogy Apollóné a szép látszat, a plasztikus formaadás világa, a másik versé a tomboló zene, ahogy Dionüszoszé a zene, a nem-szemléletes áradó világa. Babits e két vers együttes megírásakor a két létszemlélet egyszerre való átélésével és párhuzamos művészeti megvalósíthatóságának lehetőségével játszik. Azonban, ha a keletkezéstörténeti forrásokat vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy az apollónikus és dionüszoszi szemlélet egymással játékosan feleselő költői világát nemcsak Nietzsche híres felosztása inspirálhatta, hanem az ugyanakkor olvasott, ám mindmáig felderítetlen maradt Michelet-mü is. A két vers kapcsán Babits ugyanis a híres francia történész és esszéista egy müvére is hivatkozik: „Michelet egyik könyvét, vallásos történeteit, melyben a Bachansról sok szó van.”25 Természetesen nehéz eldönteni, hogy a tiszteletet parancsolóan kiterjedt történészi életmű mely darabjáról emlékezhet meg vallomásában. A Babits általi meghatározás nem ad közvetlen fogódzót, mert „vallásos történetei” nincsenek Michelet-nek, viszont több ókortörténeti könyvében is érzékletesen és részletesen ír a bacchanáliákról.26 27 A megemlített ihlető forrás mégsem e művekben keresendő, hanem több meggyőző adat alapján állíthatjuk, hogy Michelet vaskos vallástörténetében, Az emberiség Bibliájában.21 A vallomásban szereplő meghatározás (vallásos történetei) és a könyv műfaja (vallástörténet) közti megfogalmazásbeli hasonlóság könnyen érthető, hiszen Szabó Lőrinc feljegyzéseinek publikált változata az eredeti, gyorsírásos kéziratnak csupán idegen szakértő általi fordítása. A két kifejezés betűi nagyon közel állnak egymáshoz, s a publikált megfejtés a kései gyorsírásszakértő jeleket értelmező fordítási kísérletének is tekinthető. De akár a „vallásos történetei” kifejezés is jól ülhet a folytatásos regényhez hasonlóan megszerkesztett „vallástörténeti” műre. Ami azonban a lé25 It 1975/2. 457. 26 Introduction á l 'his tőire universelle. In: Michelet 1971. 235-236.; Histo ire Romaine. In: Michelet 1971.503-504. 27 Michelet 1897. 15
