Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„LELKEMBEN BAKHÁNSLÁRMA TOMBOL” A fiatal Babits dionüszoszi és apollóni verseiről
nyeg, e műben beszél Michelet legtöbbször és legrészletesebben a bacchanáliák világáról, s itt fejti ki részletesen azt a gondolatát, hogy a görög kultúrában Apollón és Bacchus egymással ellentétes világa folytat küzdelmet egymással, sőt itt találtunk olyan szövegrészletet, mely közvetlen hatással is volt a versre. Michelet, aki a francia felvilágosodás és forradalom emblematikus jelentőségű történészeként közismert, Az emberiség Bibliáját, melyet 1864-ben publikált, élete legfontosabb könyvének nevezi.28 Összefoglalónak szánt, érzelmektől átitatott, ma szinte már csak a tudományos monográfiákban számon tartott művében a vallás történetének folyamatosságát és közösségi vonását emeli ki. Jellemzése szerint az emberiség megszakítás nélkül egy nagy közös Bibliában vall lelkületéről, s e Bibliához minden nagy nép hozzátette saját fejezetét.29 E közös történet vonalát követve Michelet könyve első részében az indiai, a perzsa, a görög és a római vallás világáról, isteneiről, irodalmi és kultúrtörténeti jellemzőiről ad plasztikus leírást, a második fejezetben a zsidó vallást, majd pedig legrészletesebben a kereszténység kialakulásának történetét, eszmeiségét festi le, mindezt olyan átható szépírói stílussal, mely a kiteljesedett romantika jegyeit viseli magán. Történészi módszerét, ahogy Roland Barthes foglalja össze alapvetően fontos monográfiájában, a múlt érzékletes felidézésének vágya fűti, ő nem egyszerű olvasója, hanem újraszervezője a múltbeli eseményeknek, számára a történelem nem apró részletekből összeilleszthető és újra összerakható óriás Puzzle-játék, hanem átölelésre szolgáló, érzéki test.30 A Bible de l'Humanité sem egyszerű vallástörténet, hanem szinte prófétai tűzzel megírt lírai vallomás, melyben Michelet a fény és az árnyék, az ész és az irracionális ösztönök nagy küzdelmeként írja le a vallások történetét, hogy mindvégig hitet tegyen az ész és a jog ereje mellett, mely szerinte végül győzedelmeskedni fog a sötétség és az elnyomás felett. A történelem kezdeti időszaka nem más, mint a sötétség és az árnyék birodalma, kivéve a fény országait, Indiát, Perzsiát és Görögországot. E népek máig ható, legfontosabb üzenete a természetnek való ésszerű alárendelődés, szemben azokkal, akik a természetben démonikus erőt látnak.31 A kereszténység előtti vallástörténeten belül a legjelentősebb részt kapó görög és római korban Michelet e nagy szemléletbeli küzdelmet Apollón és Bacchus32 harcaként írja le, hasonló polaritást állítva fel ezzel, mint Nietzsche teszi, de a felvilágosodás eszméjének hű és lelkes követőjeként azonban éppen ellenkező módon értelmezi: Apollón mellett, mint egyetlen előrevivő érték mellett foglal állást, aki a fény, a mérték és a harmónia istene.33 Ezzel szemben valóságos dühvei nevezi Bacchust az elnyomók és a rabszolgák 28 Gaulmier, Jean: Michelet. Paris, Bruges, Desclee De Brouwer, 1968. 92. 29 Michelet 1897. 3. 30 Barthes, Roland: Michelet. Paris, Seuil, 1994. 65-66. 31 Vö. Jean Gaulmier: Michelet. Paris, Bruges, Desclee De Brouwer, 1968. 94. 32 Többnyire a Bacchus elnevezést használja a görög Dionüszosz jellemzésére is. 33 Michelet 1897. 163-172. 16
