Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„HISZEM AZ EZER ISTENT” A fiatal Babits rendhagyó Credója

Phaidroszának összegzésével: szerinte a monista világ egyformaságával, demokráciájával, lemondásával, békéjével és erkölcsével szemben áll a pluralista, mely „csupa tarkaság, különség, egyenlőtlenség, változás, harc, erkölcstelenség”.25 A pluralista oldalt sajátjaként elfogadva írhat Babits ódát a Bűnhöz és a Szépséghez, így lehet együtt érző Laodameiának a haláltól sem irtózó, a közmegegyezésre fittyet hányó, minden erkölcsi normát áthágó szenvedélyével. A Játékfilozófia meghatározásában a Mindenek szerelme felbuzgó, a természet minden jelenségét elfogadó pánerotikájára ismerünk:

Ezer szeretőm van nekem és én szeretem mindet és mindenik tekintetem mind szerelmi tekintet.

A föld szerelmét élvezem s pusztulok élvezőben, istenekkel szeretkezem magamban a mezőben.

A századelő magyar kultúrpolitikai közéletének állapotára jellemző, hogy akkor vádolták őt 1911 őszén (teljesen alaptalanul) haszonleső katolicizmussal, vagyis a konzervatív Mária-kongregációba való, pusztán egzisztenciális érdekeit követő belépéssel, amikor az világnézetileg a legtávolabb állt tőle, s akkor indítottak ellene 1916-ban sajtóhadjáratot Fortissimo című békeverse miatt, istenkáromlás címén, amikor már egyre inkább a katolikus hagyomány és hit keretein belül vívta harcát önmagával. Mégis azért érdemes a szocialista oldalról támadó Bresztovszky Ernő igazságtalan cikkét felidéznünk,26 mert Babits a vele folytatott disputában fogalmazza meg legtisztábban e korszakának művészi hitvallását. Művészet és szabadság címmel nemcsak a katolicizmushoz való viszonyára utal, tudatosan elkerülve a színvallást a hit kérdésében („Uraim, ha nekem tetszik a katolicizmus, önöknek abba semmi beleszólásuk”), nemcsak a kongregációval kapcsolatos szóbeszédet cáfolja („Nem is vagyok tagja egynek [t.i. klikknek] se. A kongregációnak persze a legkevésbé”), hanem tömören megfogalmazza művészi ars poeticáját is, s szövegébe - nyilván tudatosan - a Mindenek szerelme című versének szavait olvasztja: „A művészet maga a szabadság: bizonyos oldalról nézve ez a lényeg. A művész az az ember, aki mindent belülről lát, ekként mindent belülről meg25 Játékfilozófia. In: BMETI. 309.

26 Bresztovszky Ernő: Tünetek. 1-2. Népszava 1911. okt. 4-5.; Gellért Oszkár: Babits, a költő és Bresztovszky, a kritikusa. Nyugat 1911. okt. 16.20. sz. 686.; Ignotus: Tünetek. Nyugat 1911. okt. 16. 20. sz. 683-686.

130