Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„HISZEM AZ EZER ISTENT” A fiatal Babits rendhagyó Credója

tosít és megnyugtat.”19 Feltétel nélküli hitét elvesztve, Babits tudatosan választ tehát, nyitva hagyva maga számára annak gondolati lehetőségét, hogy még sincs túlvilág és megváltás. Kételkedő korszakának nyomát meglelhetjük nagy, visszatekintő verseinek egyikében is:

így hordom én is titkos orvét annak aki e rengeteg ölében elfogott, de önkényt újból elveszni engedett.

Az elbocsátott vad

Ebben az 1934-ben írt versben már evidenciaként (még ha paradoxonba burkolt evidenciaként is) van jelen Isten. A hitetlenséget, az eltévelyedést is a hozzá való viszonyban érzi meghatározottnak: „mert nem annak kell az imádság, / ki Istent megtalálta már.” Az Esztétikai katolicizmus című vitairatát, melyet egy jezsuita lap támadására írt válaszként, általában mint a katolicizmus melletti határozott konfesszióját szokás idézni. Ám még ott is nyomára bukkanunk vívódásainak, bár múltbeli kételyeit nyilván nem ebből az alkalomból akarja részletesen elemezni: „katolikusnak születtem, e vallás csarnokaiban találkoztam és küszködtem Istennel, kételyeimnek és legmisztikusabb reményeimnek egyformán a katolicizmus adott először testet, színt, szavakat. [...] Van-e mélyebb érzés, mint ami Istenhez köt, akár hiszünk benne, mondhatnám, akár nemi” (Kiemelés tőlem - K. Á.)20

A gyermeki kételkedés gondolatmenete meghatározó és emlékezetes számára, olyannyira, hogy a Pascal-történet szinte szó szerint bekerült a Halálfiaiba, is, megtoldva egy önmarcangoló kérdéssel, melyet már az érett gondolkodó illeszt fejcsóválva a végére. „Imrus összekulcsolta kezét a paplan alatt, hogy hitetlen apja leikéért imádkozzon: önmagát ezúttal hívőnek tekintve, ami mégis a legbiztosabb óvatosság, mely számol minden lehetőséggel! (A Pascal pari-elmélete volt ez, egy gyermek lelkében rekonstruálva.) Bár lehet-e ott hitet erőltetni, hol egyszer föl- ébredt a kétely? s mit ér az ilyen ima?”21

A Haláfiaiban Babits saját szellemi fejlődésének sok tekintetben életrajzi ihletésű rajzát adja, így azt is nyomon követhetjük, a regény főhőse, az egyetemista Sátordy Imre, a hit rombolásának területén még ennél is tovább lép. Nemcsak hit és hitetlenség dilemmáját látja, hanem a kereszténytől eltérő hit vállalásának lehetőségét is. Imre kortársaival folytatott vad világnézeti viták közepette a Játék19 Babits Mihály: [Önéletrajz a gyermek- és ifjúkor éveiből] Szabó Lőrinc lejegyzésében. In: Itt a halk 73.

2U Esztétikai katolicizmus. In: BMKK 173.

21 Halálfiai I. 293.

128