Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„HISZEM AZ EZER ISTENT” A fiatal Babits rendhagyó Credója

a romanticizmus, Nietzsche, a művészet.”11 Ilyen alapon j elentheti a Hiszekegyben az ezer isten az áradó életörömöt, amivel szemben az egyneműsített, egy istenben hívő világ, mint maga az aszketikus szomorúság jelenik meg: „istent látok, ezert, s nem szomorú a világ”. Mindezek ellenére, lelki alkatából következően, görögös verseinek világát mégis leginkább a tragikus hang hatja át.

Babits e korszakának és a Hiszekegy sokisten hitének legfontosabb mondata azonban a Játékfilozófia végén csattan: „Végelemzésben azonban a két világnézet közti választás konvenció dolga.”11 12 Ez a körülményektől függő világnézet, a hit kérdésének állandósított dilemmája csillagévnyi távolságra áll attól a vallomástól, mely az érett, a világháború megrázó élményén túlkerülő Babitsot jellemzi majd. Örökkék ég a felhők mögött címmel írói jubileumára, 1924-ben a sokfelől támadott költő „Vallomás helyett hitvallás”-t készít, (ahogy azt az alcímben saját maga határozza meg), vagyis egy új eredőt, „hiszekegyet” ír, amely ellentétben 1911-es versével, minden játékosságtól mentes, sőt a hitvallás valódi pátosza füti át. Nem kétséges, hogy határozott döntés eredménye az eredeti szövegre rájátszó prózai forma alkalmazása. Egy későbbi alkalommal ki is jelenti, hogy a versnek „nem okvetlen feladata pozitív konfessziót tenni, nyilvános hitvallást valamely egyház hittételei mellett. Erre az egyszerű és hagyományos próza (a Hiszekegy prózája) alkalmasabb.”13 14 1924-es pódiumon felolvasott, „nyilvános hitvallásá”-ban egyértelműn, bár tudatosan nem az elsők között, (kezdésként ez áll: „Hiszek abban, hogy élni érdemes”), a katolicizmus mellett foglal állást: „Én katholikus vagyok; azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló katholikus igazságban.” Ekkor azonosítja először határozottan az egyetemes Igazság utáni vágyát a katolicizmussal, mint az emberiséget csonkítás nélkül képviselni tudó, a kulturális értékeket összefogó egyetemes vallással. Hosszú út vezetett idáig, s a szakítás nem volt könnyű régebbi, szkepszissel átitatott világszemléletével, mely pluralista alapon a többféle igazság létezésének lehetőségét hirdette és a polytheiz- mussal rokonszenvezett. Már 1918-ban A veszedelmes világnézet14 című tanulmányában maga ellen fordult, és szinte önostorozó módon a századelő irracionalista, vitalista tanainak gondolati eredményéivel együtt saját régebbi világnézetét is felülbírálta.15 Teleologikus szemléletének, katolicizmusának egyre erősödő vonalát már többen is elemezték,16 most inkább az önátformálás néha fájdalmas műveletének szemérmesen takargatott nyomaira vessünk pillantást.

11 In: BMET I. 309.

12 Játékfilozófia. In: BMET 1.311.

13 Babits Mihály: Könyvről könyvre. (Esztétikai katolicizmus.) Nyugat 1933. szept. 1-16. In: BMKK 173.

14 Babits Mihály: A veszedelmes világnézet. Pesti Napló 1918. jan. 9. In: BMET I. 510-517.

15 Ezt a gondolatmenetet teljesíti ki Az írástudók árulásában (Nyugat 1928. szept. 16. In: BMET II. 207-234.)

16 Szabó Ferenc: ,.Csillag után". (Száz éve született Babits Mihály) Vigilia 1983. dec.; Babits

125